Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
egyetemen lett a szemészet professzora, míg Michal Borysiekiewicz (1848-1899) a szemészet professzora lett Grazban (1887), Edmund Neussert (1853-1912) pedig Bécsben nevezték ki a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójává és professzorrá. Justyn Karlinski (1863-1909) az osztrák hadsereg orvosi szolgálatában a bakteriológiai laboratóriumi hálózat kiépítője, a járványos betegségek etiológiájának és a magas lázzal járó járványbetegségek epidemiológiájának kutatója volt. 2.8 Közép Európa egészségügyi reformjai a 18. században ______ A 18. század közepén a Közép- és Kelet-Európa uralkodói felismerték a polgári fejlődés előnyeit és ennek az abszolutista uralmi formára vonatkozó veszélyeit is, de azt is, hogy az uralkodói akarattal kialakítható olyan forma, ami mindkét fél számára megfelelő lehetőségeket is biztosít. A két törekvés „találkozásai felvilágosult abszolutizmus lényege. A korszak uralkodói - a porosz, az osztrák, az orosz és kb. 40 év lemaradással a lengyel uralkodók - „felülről hozott" rendelkezésekkel teremtették meg azokat a társadalmi, gazdasági, igazgatási és művelődési formákat, amelyekért voltaképpen harcba indult a polgárság. A felülről irányított reformok, a fejlődés irányába ható rendelkezések lehetőséget teremtettek az uralkodó feudális erőknek a hatalom átmentésére. A 18. században gyökeres kormányzati átalakulások zajlottak le Poroszországban, a Habsburg Birodalomban, Lengyelországban és Oroszországban. A négy nagy országban bizonyos időeltolódás volt a megvalósítás vonatkozásában. Ez főleg a Habsburg Birodalomra érvényes, hiszen a Habsburgok koronája alatt élő országok más-más törvényalkotási gyakorlattal, igazgatási szervezetekkel bírtak, így a reformtörekvések nem párhuzamosan történtek. Ez jellemezte az egészségügy új rendszerének kialakítását. A felvilágosodás idején megalkotott magyar egészségügyi alaptörvény, a Generale Normativum in Re Sanitatis (1770) és kiegészítése lett a hazai közegészségügy és a rendszert működtető intézményrendszer alapja, amelyre későbbi fejlődésünk felépült. A magyar királyság területén a Habsburg Birodalom rendeletéi nem váltak automatikusan a hazai jogrend részévé. A 18. században egy birodalmi rendelkezés akkor vált Magyarországon érvényessé, ha az uralkodó magyar királyként leiratot intézett az 1723-ban életre hívott és a hazai közigazgatást irányító Helytartótanácshoz, ahol a rendeletet 49
