Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
2.3 Porosz-Lengyelország orvosi kultúrája _____________________ 17 95 tragikus dátum Lengyelország történetében. A három szomszédos hatalom végleg felosztotta a lengyel királyság területét, ezzel közel 130 évre megszűnt az egységes lengyel állam. A három országrész mindegyike egymástól eltérő államszervezetbe került, ahol az adott ország egészségügyébe kellett integrálódni. Poroszországhoz került a lengyel területek 20%-a és a lakosság 23%-a. A porosz rendszer kevés teret engedett a nemzetiségi törekvéseknek és kezdettől fogva a németesítés politikáját követte. Ide kerültek Szczecin, Wroclaw, Gdansk és Poznan orvosképzési intézményei. Az orvosellátás rendszere már a lakosság lélekszámához igazodott, mivel a poroszországi orvosképző intézmények már a magasabb orvos létszámok kibocsátására törekedtek. A 18. századi területi felosztáson nem változtatott a Bécsi Kongresz- szus (1815) sem. A lengyelellenes hangulat megmaradt a 19. század közepéig. A Tudománybarátok Társasága Poznanban csak 1857-ben engedte meg lengyel Orvosi Szakosztály alakítását, 1868-ban pedig a Nowiny Lekarskie (Orvosi Újdonságok) című orvosi hetilap kiadását. 1848-ban a poznani felkelésben 33 lengyel orvos is részt vett, közülük 6 évi várbörtönre ítélték Teofil Malecki (1810-1886) későbbi kiváló sebészt és nőgyógyászt. Természetesen a német egyetemeken, szabadon tanulhattak a lengyelek, többen az orvosi karokon. Az egyetemi tanári névsorokban és az egyetemi tanszemélyzet nyilvántartásaiban számtalan lengyel névvel találkozhatunk. Közülük is kiemelkedett Karol Marcinkows- ki (1800-1842), a kiváló orvos és hazafi, aki Poznanban Poznani Bazár néven kulturális-irodalmi kört szervezet, amely ezen országrész lengyel hazafias szellemének központja lett. 1817-ben iratkozott be a berlini orvosi karra, de egyetemi hallgatóként hazafias Polonia kört szervezett az egyetemen, amiért börtönbüntetést szenvedett. 1830-ban szerzett orvosi oklevelet, Poznanban lett gyakorló orvos. Nem sokáig, mert az 1831. évi novemberi lengyel felkelés idején katonaorvosként a főparancsnokságon szolgált. A vereség után Párizsba menekült, csak 1835-ben tért vissza Poznanba, elsőnek alkalmazta gyakorlatában a stetoscopot, a kopogtatás és hallgatózás módszerét. Társadalom-orvosi szervezetet alakított, amely 20 településen végzett a szegények között ingyenes gyógyító munkát, biztosította az ingyenes gyógyszerellátást. Az 1920-ban újjászervezett poznani egyetem orvosi karát róla nevezték el. 39
