Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

(1508-1558), akit Albertus Novocampianusként is ismertek, Fabricatio hominiis című atlasza és leíró része Vesalius tanainak első lengyel megfogalmazása lett. Ugyancsak kiváló orvos hírében állt a Páduában végzett Stanislaw (Picus) Zawadzki (+1600), aki elsőnek szállt szembe a krakkói egyetemen a jezsuitákkal, amiért el is tanácsolták Krakkóból. Kiváló orvos hírében állt Kaspar Goscius (+1578), aki 1566-ban Poznanban adta ki az első járványtani munkát, majd Velencébe távozott és jeles matematikus hírében állt.

Amilyen híres lengyel orvosok működtek lengyel földön és külföldön, a lengyel királyi udvarban Bona Sforza királyné meghívására, később talán már hagyományként, számos itáliai orvos működött. A sort Jan De Saccis nyitotta a 16. század elején, akit Jakub Ferdynand de Bari és Valentinus Polydamus követett. Az utóbbi több munkáját Krakkóban jelentette meg nyomtatásban. Paul Aliciato (+1565), Blandrata György (1515-1582), Nikolaus Bucella (+1610) Simon Simonius (+1602) már Báthory István lengyel király udvarához kötődtek. Az utóbbiak hírhedté váltak a lengyel király váratlan halála miatt kirobbant szakmai vitájukkal. A krakkói orvosi kar nevezetes orvostanárai voltak Walentyn Fontán (Fontanus, 1536-1618), számos latin nyelvű egyetemi almanach és kalendárium szerzője, Krzystof Najmanowicz (1590-1651), az orvosi kar professzora, többszörös rektor, aki a jezsuiták támogatójaként 1634-ben kiadott egyetemi szabályzatával teljes befolyást engedett a jezsuitáknak. Az Akadémia Zamojskin működött a kor legismertebb lengyel orvosa, Szymon Birkowski (1574—1626), Marcin Kampian (+1629), később Lublin egészségügyének megreformálója, jeles járványügyi szakember. Az itt működő orvosok eltökélt ellenfelei voltak a jezsuita szellemnek.

A kor „érdekes" egyénisége volt Piotr Boym (1614-1659) jezsuita misszionárius, természettudós és a kínai kultúra első népszerűsítője Európában. Tanított a krakkói egyetemen és itt adta ki a Specimen Medicináé Sinicae (1658), majd a Clavis medica ad Chinarum doctrinam de pulsibus (1658) című könyveit. Talán az érdeklődésre való tekintettel adta ki A. Cleyemek az indiai orvoslásról írt munkáját. Mindkettő az első olyan feldolgozások közé tartozik, mely a Távol-Kelet orvoslásáról szól.

A lengyel orvostörténelemben különös hangsúlyt kapott a gdanski Gimnázium (Akadémia), amelyet 1568-ban alapítottak, és hasonló szerepet töltött be, mint a zamosci Gimnázium. 30 éven át magas szín36