Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
ben - az egyházi felügyelet megtartása mellett - mindinkább világi szemlélet került előtérbe. A rektor a szenátussal együtt kormányozta az egyetemet, amely megválasztotta a maga köréből a rektort. A legmagasabb tanács 7 magiszterből és 2 tanulóból állt. Az egyes karok élén is hasonló létszámú és összetételű tanácsok álltak. Az oktatás nyelve a latin volt, de az egyetem hallgatója lehetett minden lengyel és külföldi (német, magyar, cseh stb.) ifjú, aki vállalta az egyetem szabályzatában foglaltakat. Köteles volt az előadásokat látogatni, a fegyelmet megtartani. A tanárokra vonatkozott az előadások megtartása, betegsége vagy engedélyezett távolléte idején az egyetem megfelelő fizetéssel helyettest volt köteles alkalmazni. Az egyetemi évkönyvek szerint az első időszakban (1433-ig) 17 hallgatója volt az orvosi karnak, amelyből 21% baccalareátust, 5 hallgató licentiátust szerzett. A későbbiekben sem volt „népes"a kar, hiszen a 15. század első felében 4, a második felében 6 hallgatóval rendelkezett. Ezzel együtt a krakkói egyetem Közép-Európa egyik legnépesebb tanintézménye volt, a legnépesebb a bölcsészeti, majd a teológiai és a jogi karok voltak, az orvosi karra beiratkozottak jelentős része néhány előadás után lemorzsolódott. Ettől függetlenül az orvosi karról a rektori méltóságot több orvosprofesszor is viselte: 1419-ben Jan Kro (1414-ben kapott orvosi diplomát Bécsben), aki egyben az első ismert és kinevezett orvosprofesszor Krakkóban; 1425-ben Jan de Saccis z Pawii (Johannes Saccis de Pavia), az orvosi kar átszervezője; 1440-ben Jan z Dobrej; 1464, 1465 és 1470-ben Piotr Gaszowiec (vagy Gasowic, meghalt 1474-ben); 1465-ben Adrzej Grzymala z Poznan (1425-1466); 1500-ban Jan z Regül, de a 16. században még több alkalommal. A második orvosi tanszéket 1505-ben nyitották meg. A tanszékeket egy-egy professzor (lector Ordinarius in medicinis) vezette, aki mellett orvossegédek tanítottak. A 15. században lengyel földön Wroclaw volt az orvostudomány másik központja, ahol a sziléziaiak között számos neves orvost találunk: ilyen volt például Tornász, címzetes szirakuziai püspök (1297-1378), a montpellier-i egyetem orvosdoktora, aki számos európai királyságban, fejedelmi udvarokban gyógyított, míg végül Wroclawban telepedett le és ott jeles orvosi gyakorlatot folytatott. Fő műve a Mihi Competit, valamint egy orvosi szakszótár. Híres wroclawi orvos volt Jan z Grot- kowa (Grotkovói János +1382), aki hosszú ideig Waldemar dán király udvari orvosa is volt. Ugyancsak hosszú évekig itt élt és gyógyított 29
