Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
Belgrádban voltak keresztény sebész céhek, míg a falvakban inkább a népi gyógyászat terjedt el. A borbély sebészek a 16/17. században igen "értékes" személyeknek számítottak, a foglyok közül azonnal kiemelték őket és igyekeztek megnyerni maguknak. Fogolycserénél egy sebészért akár 8-10 fogoly katonát is adtak. A törökök igyekeztek a fogoly sebészt maguknak megnyerni, magas ranggal és zsolddal a saját hadseregükbe besorolni vagy polgári személyként leszerződtetni. A törökök az elnéptelenedett vidékekre - a gyér számú őslakosok mellé - igyekeztek szerbeket letelepíteni, akik főként az elnéptelenedett romos városokban húzódtak meg, ahol az élet valamivel könnyebb volt, mint a falvakban. A szerbek egyházi vezetőkkel érkeztek, akiket a törökök is szívesen láttak, mert összetartották népüket és pontos adófizetők voltak. Több kolostor felépítését is engedélyezték, főleg a Fruska Gora vidékén. Ezek száma a 17. század végén elérte a negyvenet. Ezek a kolostorok lettek a szerbek vallási, politikai, kulturális és egészségügyi központjai. Ezekben a kolostorokban voltak betegszobák, minden kolostorban található volt betegápoló szerzetes, gyógynövénykertek, a hopovói, besenovói és a vrdniki kolostorokban orvosi végzettséggel rendelkező szerzetes is tartózkodott. A legjelentősebb kolostor a hopovói és a krosedoli kolostorok voltak, ahol képeztek is betegápolókat. Flopovón voltak külön cellák az ideg- és az elmebetegek ápolására. Egy 1743-ból származó templomi festményen, amely a Rakovac kolostort ábrázolja, gyógy növény kert is látható. A Hodosi kódex szól a gyógyítás több „mesterfogásáról". A17. század elején már a török hódoltságú városok képéhez tartozott a katonaság mellett letelepedett iszlám lakosság is. Ezzel kapcsolatban nem kell arra következtetni, hogy távoli vidékekről érkeztek ide török „telepesek", inkább a katonaságot kísérő családtagok, ide vezényelt iparosok és kereskedők, valamint az iszlám vallásra tért helybeliek alkották a városi lakosságot. Természetesen éltek itt helyiek is, de elkülönülve az előbbiektől. A városban az iszlám szelleme és törvényei voltak érvényben, a Korán előírásait a hodzsa ellenőrizte, ő engedélyezte az iszlám hitű orvosok tevékenységét, de ugyanígy a keresztények számára sebészeket, gyógyítókat is. Panasz esetén a hodzsa szabott ki büntetést a török törvénykönyv szerint. Ebben az időben működött a római orvostudományi karon Djuro Baglivi (Dubrovnik, 1668 - Róma, 1707) anatómus tanár, a szolidáris patológia megalapozója. Állítása szerint a szervezet patológiai változá198
