Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
5. Bulgária
Fekete-tenger déli partjainál, a bolgár értelmiség kialakulásában nagy szerepet játszottak az orosz iskolák, az orosz értelmiségi mozgalmaknak mindig voltak bolgár résztvevői. A bolgárok valóban az orosz hadseregtől várták a felszabadulást, a különböző szláv mozgalmak (szláv testvériség, a pánszlávizmus stb.) érzelmi alapon is még szorosabbá tették az orosz-bolgár rokonszenvet. A török-orosz háború után szabaddá vált Bulgáriában a cári hadsereg saját pozícióit is erősítette, mert igen közel került az áhított dél fekete-tengeri tengerszorosokhoz, aminek birtoklása felbecsülhetetlen értékű katonai pozícióba hozta volna Oroszországot. Éppen ezért Oroszország minden segítséget megadott az új bolgár államnak, a közigazgatás megszervezésétől a különböző szakszolgáltatások kialakításáig. Ez utóbbihoz tartozott a bolgár állam közegészségügyének, betegellátásának, orvosképzésének megszervezése is. A bolgár egészségügy kormányzat az 1880-as évek második felében orosz, ukrán, grúz és örmény orvosokat, felcsereket, kórházi nővéreket és bábákat hívott meg, ezek munkájára építette fel a kórházi ellátást, ezekre bízta a kijelölt intézményekben a középkáderképzést. 1885-ben Szófiában megindult az orvosképzés, egyelőre a Sándor cár Kórházban, egyetemi rendszerben, évfolyamonként 230-240 hallgatóval. Ez lett később a szófiai tudományegyetem orvosi karának a magja. A kórházat 30 kórházi ággyal szervezték, az Orvosi Iskola megindulása (1885) után a betegágyak száma 500-ra emelkedett. Az egyes osztályok töltötték be a klinikák szerepét, az elméleti tanszékek és intézetek számára új épületet emeltek. 1879-ben a Plovdivban, Veliko-Trnovóban alapított felcser képzőt is orvosi iskolává szervezték át, 1885-ben három helyen is folyt orvosképzés. Ezzel egy időben sebész-, bába- és gyógyszerészképzés is indult. A gondot - ma úgy neveznénk akkreditáció - a más külföldi egyetemen szerzett orvosi diplomával való egyenjogosultság jelentette, hiszen itt a diplomával nem járt még együtt a doktori cím. A képzés eredményességét mutatja, hogy Bulgáriában 1878-ban 71 orvos, 1 fogorvos, 10 gyógyszerész működött, míg 1903-ban 559 orvos, 27 fogorvos, 214 gyógyszerész, 136 gyógyszervegyész, 573 sebész és 131 bába. Az orvosok közül 79 városokban, a többi falvakban. Bulgáriában 3849 falu ellátatlan volt, ezért a sebészek többségét is ide osztották be. Éppen ezért alakították ki a körorvosi rendszert, ahol egy-egy orvoshoz vagy sebészhez 15-20 falu is tartozott, és ezért is fektettek nagy gondot az utánpótlás nevelésére. 181
