Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
1. A Baltikum orvosi múltja
is szervezett, ahol a hallgatók mikroszkópos gyakorlatokon vehettek részt. Érdekes vonatkozása Braun működésének, hogy néhány előadás erejéig Simon Kameont, a történelem professzorát kérte fel természettörténeti kurzus megtartására. Előadó hiányában Braun a botanikus kertben tanította az orvosi botanikát, vezette a kémiai kísérleteket, sőt 1709. október 17-én nyilvános boncolást hirdetett meg az anatómiai előadóban. Erre meghívta az egyetem tanári karát, azokat a természettudományokkal foglalkozó tudósokat, akiket érdekel az emberi test felépítése és működése. Ezen a bemutatón mutatták be az egyetem tanári karának Ishak Schmidtet, az orvosi gyakorlat ekkor kinevezett tanárát, aki az orvosi kémiáról és a legújabb sebészeti eljárásokról beszélt. Braun különben rendes egyetemi előadásai mellett 25 nyilvános előadást tartott, ezen kívül 32 olyan meghallgatást tartott, amikor nem szakember érdeklődők kérdéseire válaszolt. Ugyancsak részt vett a városi patika éves ellenőrzésében, a városi orvosoknak ajánló gyógyszerjegyzéket készített, hogy adott betegségeknél milyen készítményeket kérjenek a patikából. 1710-ben járványorvosi feladattal bízták meg a nagy baltikumi pestisjárvány idején. Braun nagy hatású professzora volt a tartui orvosi karnak, tanítványai közül kerültek ki az egyetem későbbi neves tanárai, így Martin Ignaz Henno, Johannes Schultz, vagy a Baltikum jeles városi fizikusai: David Kuntz Tallinnban, Urban Jeger, Johann Faber, Nikolaus Marthin és Peter Knoll Rigában, Joachim Lüntz, Andreas Anderson stb. Ugyancsak itt szerzett doktori oklevelet Ulrich Heine, a polihisztor orvosdoktor, Stockholmban udvari orvos, aki a medicina mellett geológiával, kémiával, filológiával is foglalkozott. A 17. században a dorpati egyetem kétségkívül legnagyobb orvosegyénisége a két Below és Heinrich Marthin voltak, a medicina új nagy szellemi áramlatának, a klinikai orvostudománynak megteremtői. A 19. század első felében a tartui egyetem erőssége a természet- tudományos kutatás és oktatás lett, amelynek nagy egyéniségei Kari Beer (1792-1879), Heinrich Bander (1794-1865) és Andreas Kaiserling (1815-1891) voltak. Az orvosi kar erőssége az élettani oktatás és kutatás lett, amelynek megalapozója Friedrich Bidder, aki a berlini egyetemen szerezte orvosi oklevelét, és tanítványa, Johann Müller (1801-1858), aki Schelling természetfilozófiájának követője volt. Ebből az iskolából került ki többek között Pirogov és Szecsenov is, hogy csak a legnagyobbakat 16
