Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
voltak már ismeretei Oroszországról, tanulmányain kívül azoktól az orosz medikusoktól, akik Leidenben tanultak. Az így szerzett ismeretek és barátságok megkönnyítették döntését, 1753. június 1-én, a cári követségen öt évre szóló szerződést írt alá, amelynek értelmében 600 rubel évi javadalmazást kap (a fizetésjavítás kilátásba helyezésével), további 10 rubel útiköltséget is biztosítottak neki. Gyöngyösi előbb a szentpétervári haditengerészeti kórház orvosa lett, hamarosan a tengerésztisztképző iskola főorvosának nevezték ki. 1754. február 5-én az orosz szenátus elfogadta Alfred Kondoide birodalmi főorvos javaslatát, amely arra irányult, hogy a tengerészeti és katonai kórházak erre alkalmas orvosai végezzenek előadói-oktatói tevékenységet is, működjenek közre az orvosképzésben. Gyöngyösi Pál felajánlotta szolgálatait erre a feladatra.1758. július 25-én benyújtotta tantervét, amely a materia medicát Boerhaave aforizmái alapján, az élettant Albinus módszerével preparátumokon, míg a patológiát Gaubie könyve szerint oktatja, ugyanakkor vállalja, hogy mindkét pé- tervári katonai kórházban előadja e tantárgyakat. Előadásainál született orosz orvosok voltak segítségére, egyben a materia medica c. tantárgy oktatását kiegészítették ágy melletti gyakorlatokkal is. Ez akkor nagy karriernek számított, mert a haditengerészet az orosz hadsereg elit fegyvernemének számított, annak állományába kerülni nagy szakmai elismerést is jelentett. Hamarosan a tengerésztiszteket nevelő iskola főorvosának is kinevezték. 1763. május 30-án II. Katalin cárnő udvari orvosának nevezte ki. Az udvari orvosi beosztás hatalmas karrier előtt nyithatta meg az utat, bár ritkán találkozott az uralkodónővel, tekintélye hatalmas lett. Széles magángyakorlatra is lehetősége nyílt, amelyből hatalmas vagyont gyűjtött. Újból a sémi nyelvek tanulmányozásába kezdett, de hamarosan - amint Pékeny Keresztély írta Weszprémi Istvánnak - súlyos melankóliás megbetegedésbe esett. Élete hátralevő részében elvonultan élt, távol az udvartól, amelytől továbbra is kapta a tiszteletdíját. Halálának időpontja bizonytalan. Bár Magyary-Kossa szerint 1770-ben halt meg, feltehetően az 1790-es évek közepéig élt. Az orosz források sem szólnak Gyöngyösi halálának idejéről, viszont 1794. december 1-jén özvegy Pál Lászlóné, született Bányai Terézia és Szunyogy Kálmánná, született Bányai Zsuzsanna kérelemmel fordulnak Szabolcs vármegye alispánjához örökségi ügyben. A beadványban a két nővér előadja, hogy nagyatyjuk a testvére annak a Gyöngyössy 141
