Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
84 V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770-1848) 5.2.4. Változások az európai politikában és az orvosi kar életében a II. Ratio Educationis megjelenéséig (1794/5-1806/7) Az 1794/5-1806/7-es időszakban 607-en kaptak sebészmesteri diplomát a pesti egyetem orvosi karán.423 Ez az arány az előző időszakhoz képest éves szinten enyhe emelkedést, az érdeklődés kismértékű növekedését jelzi.424 A levizsgázottak származási hely szerinti vizsgálatánál megállapítható, hogy az előző évek arányai nem, vagy alig változtak. A magyarországi diplomázók dominanciája mellett (434-en végeztek ekkor Pesten, akik közül hárman felvidéki szlávok, egy pedig zsidó volt) a Habsburg Birodalmon belül még mindig az országhatárhoz közeli örökös tartományokból és országrészekből kerültek ki az itteni orvosi kart felkeresők: Alsó- és Felső-Ausztriából tizenhatan, Stájerországból tizenöten, Csehországból tizenheten, Szlovéniából és Horvátországból pedig tizenketten, illetve huszonnégyen jöttek ide. A Habsburg Birodalmon kívül eső német területekről pedig összesen harmincán. Szórványos létszámmal megjelentek a kar levizsgázottai között francia földről származók. Összesen hárman jöttek el Pestre, közülük ketten Lotaringiából származtak. Érdemes röviden bemutatni útjukat Pestig. Joannes Miller 1799 júliusában diplomázott le, 56 évesen, családos emberként. Lotaringiában született és ugyanott tanulta a mesterséget, majd elszegődött a francia hadsereghez. Ottani szolgálat után jött hozzánk levizsgázni. Az, hogy Miller családos emberként, viszonylag idősen állta ki a próbát, annak a jele, hogy a katonaságot otthagyó sebész szeretett volna végre letelepedni és polgári sebészként praktizálni. Miller minden valószínűség szerint emiatt jelentkezett a próbatételre.425 Joannes Adamus Beintner és Franciscus Fickelscherer tanulmányaikat szintén nem itt végezték, Pesten viszont levizsgázásuk előtt (1799, illetve 1801) magánórákat adó correpetitorként működtek, és így a maguk módján közvetíthették a korabeli francia sebészet újdonságait magyar földön.426 Tehát az Európa egészét felbolydító francia forradalom és napóleoni háborúk eredményeképpen a pesti egyetemen a távoli ország lakói is megjelenhettek, a kontinensen belül nagyobb lett a Magyar Királyságba irányuló mobilitás. Erdélyiek változatlanul csekély mértékben, mindössze huszonheten keresték fel a pesti egyetemet, katolikusok és reformátusok mintegy fele-fele arányban.427 Vallási megoszlás szerint változatlanul a katolikusok egyértelmű túlsúlya jellemezte a korszakot, 461-en vizsgáztak le ekkoriban az egyetemen, szemben az 59 reformátussal, 44 evangélikussal, 12 zsidóval és egy görögkeletivel. A reformátusok kizárólag magyarok, kisebb részt pedig erdélyiek közül kerültek ki. A zsidók nagy része nem csak Magyarországon tanult, hanem vizsgáit is itt tette le.428 A hallgatók létszáma az előző időszakhoz képest szintén enyhe emelkedésről tanúskodik, ami azonban csak az utolsó években, 1805-től kezdett tovább nőni. Ennek oka, hogy a hagyományos első osztály mellett 1804-ben indítottak egy magyar és egy német 423SOTE Lt. I/f 2. kötet 515-619. (839-1442. ssz.) 424 [787_|793 között átlagosan évi 39, míg 1794-1806 között évi 53 sebész vizsgázott le Pesten. 425SOTE Lt. 1/f 2. kötet 556. (1068. ssz.) 42í’SOTE Lt. 1/f 2. kötet 558. és 572. (1082. és 1145. ssz.) 427 Református cs katolikus tíz-tíz, evangélikus pedig hat. 428Tizcnkcttcjük között egy galíciai zsidó és két csehországi volt. Előbbi Bécsbcn tanult, csak itt szigorlatozott le, a magyarországi Jacobus Rosenthal pedig a prágai egyetem kurzusára járt. Ezzel ellentétben a csehországi Samson Joffe és Marcus Königsfcld Pesten végezte tanulmányait. SOTE Lt. 1/f 2. kötet 557., 610. és 617. (1077., 1392. és 1435. ssz.)
