Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
58 IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- cs borbélycéhek működése Erre szolgáltat példát a budai sebész, Franz Koszta (Costa) esete.270 Koszta a hadseregben kezdte elsajátítani a sebészet fortélyait, majd a győri sebészcéhben tanult, ahol 1752-ben szabadították fel.271 1767-ben lett budai polgár. 1772-ben szerette volna megszerezni a halottkémi állást, amit korábban Franz Xaver Hermann újlaki fürdős-sebész töltött be. O azóta meghalt, feladatát pedig özvegye és annak társa látta el.272 Kosztának több kifogása is volt ezzel a gyakorlattal szemben. Szerinte a halottkém tisztsége nem örökíthető, márpedig utóbbi esetben eléggé úgy tűnik, hogy erről van szó. Egy nő nem vezethet egy ilyen állást (ez kimondatlanul benne van levelében), társa pedig nyilvánvalóan nem rendelkezik még az ehhez szükséges tapasztalattal, hiszen alig múlt húsz éves. Buda 1772. március 16-i jelentéséből azt is megtudjuk, hogy Hermann özvegyét hamarosan el fogja venni a legény. A tanács szerint a halottkémi funkció Hermann révén a für- dősökre szállt, és semmi kifogásuk nem volt eddig az özvegy ellen. Hiába írt Koszta még 1774 márciusában is hosszú levelet a Helytartótanácsnak, amelyben bizonyítja rátermettségét, hiszen családjában szinte apáról fiúra szállt a sebészmesterség. Ekkor már egyenesen azzal vádolta az özvegyet, hogy „tudatlan legényével” (per Imperitum... Sodalerri) csak az emberek szimpátiájának megnyeréséért kezdtek az addig elhanyagolt halottkémi feladatokkal foglalkozni, ráadásul szerinte Philipp Pinner (Binner, neve csak Koszta következő, február 27-i beadványából derül ki) igencsak halogatja a nagyszombati egyetemi vizsga letételét és a tanács csak szánalomból hagyta meg Hermann özvegyének a halottkémi állást. Buda ugyanakkor, 1774. március 10-én kelt iratában bizonyítékokat hoz fel Pinner mellett, és nyíltan kimondják: Koszta ki akarja sajátítani az adott tisztséget, mely — igaz, hogy szerény, de valamekkora - juttatással jár.273 Vagyis Kosztának csak látszólag a szakértelem, valójában a pénzbeli díjazás számít. A helyi plébános, Sebastian Raill igazolása szerint Pinner lelkiismeretesen látja el feladatát, józan, és ha kell, éjjel is kész a szegények szolgálatára. A város főorvosa pedig megjegyzi, hogy Pinner 1770-ben Bécsben, 1772-ben pedig Nagyszombaton is bizonyította megfelelő képzettségét, fölösleges tehát abban kételkedni.274 A Helytartótanács 1774. március 24-i döntése alapján ezért Pinner maradhatott a helyén, egyetemi vizsgái meggyőzték az állami szervet.275 Ebben az esetben azt is mondhatnánk, hogy a régi és az új norma összekapcsolódott: Pinner ugyan egyetemi vizsgát tett, ami kétséget kizáróan bizonyította minden hatóságnak szakértelmét, ugyanakkor halottkémi állását a régi, céhes keretek közé betagolódva kezdte; elvette az adott funkciót korábban ellátó fürdős özvegyét, aki első férje műhelyét mintegy megörökölte, ahogy a halottkémi tisztséggel járó feladatokat is. Gyakran lehetünk tanúi annak, hogy egy házaspár mindkét tagja gyógyítással foglalkozik. így előfordulnak olyan sebészek, sebész-szülészek, akiknek a felesége okleveles bába. Az 1785/6-os minősítés szerint Körmöcbányán élt olyan bába (Theresia Zobolin), aki katonsebész özvegye volt. Bécsben vizsgázott a Versecen szolgáló Catharina Schneebergerin, akinek férje szintén ott szerezte sebész-szülészi képesítését 1768-ban, és mintegy összefogva feleségével Versecen bábakurzusokat is tartott.276 Az 1818/9-1821/2 270MNL OL C 37 1772. Lad. A. 23. cs. Fasc. 35. No. 30. 271 SOTE Lt. 1/f 2. kötet 407. (54. ssz.) 272 Végrendeletet 1771. november 22-én hirdettek ki. BFL lV.1002.y I. 907. 273„actualem mortuorum visitaturem hoc exiguo visitationis beneficioprivaré valea!" 274Pinner 1772. április 2-án lett sebészmester Nagyszombatban. SOTE Lt. 1/f 2. kötet 399. (12. ssz.). 275 Pinner az 1785-ös összeírásban a budai sebészek között az első osztályban, azaz egyetemen levizsgázott sebészek között szerepel. Egyébként 1774. szeptember 1-én Costa is szerzett egyetemi diplomát. MNLOLC 66 1785. 1. F. Nr. 19., SOTE Lt. 1/f 2. kötet 407. (54. ssz.) 276Krász 2003. 140. és 181.
