Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A IX. századi magyarországi scbcszkcpzcs cchcs formái, a hazai sebész- cs borbélycéhek működése 55 is elláttak: sebeket és csontsipolyokat gyógyítottak. A város tanácsa a Helytartótanács rendeletéig megengedte működésüket, mivel a szegényeket gyógyították, mégpedig sikeresen."'’0 A Jász-Kun kerület főorvosaa, Haidenreich Lajos János szintén elismeri, hogy néhány asszony titkos főzete hatásos a sebek gyógyításában, és hogy ezen személyek igenis értenek az üszkös sebek, köszvény stb. kezeléséhez. Haidenreich kompromisszumos megoldást javasol: mivel a szegény nép körében nagyobb bizalommal bírnak, másrészt kúrájuk eredményessége miatt ezeknek az asszonyoknak kivételesen meg kellene engedni a szabad praktizálást. Ennek feltétele lett volna, hogy jelentsék betegeiket a helyi chyrurgusnak vagy orvosnak.260 261 Haidenreich tervezete valószínűleg nem valósulhatott meg: A Helytartótanács az országban inkább a képzett gyógyítók megsegítésén fáradozott, másrészt a Jász-Kun kerületekben eleve kevés orvos-sebész volt, akik ezen személyek működését ellenőrizhették volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek az asszonyok valamilyen formában ne folytatták volna tevékenységüket (a hivatásos gyógyítók bosszúságára), hiszen a nagyrészt szegény népnek sem pénze, sem bizalma nem volt a képzett gyógyítók, főleg az orvosok irányában. Betegségeiket általában maguk próbálták meg kezelni, vagy népi gyógyászok, így például a helyi asszonyok segítségét kérték. Képzett gyógyítóhoz vidéken csak akkor fordultak, ha már nagy volt a baj, s ezen belül szívesebben mentek a sebészhez, mint az orvoshoz, s ez még a 19. század közepén is így volt. Makara György szerint 1848-ban a nép és az orvosdoktorok közti szakadéknak fő oka a bizalom hiánya melleit az orvosok drágasága és sokszor a szegényekkel szemben tanúsított megvető magatartásuk volt („kinek [ti. az orvosnak] a szegény ember kipá- rolgása kiálhatatlaríj. A betegek így általában szívesebben keresik fel az olcsóbb, velük kevésbé megalázóan viselkedő sebészeket.262 Ahogy az aradiak fogalmaztak ugyanekkor: „provinciákon a sebész számra két annyi mint a tudor, ö a néppel él, rokon, barát a nagy közönséggel, s leggyakrabban ollya annyira bírja népe bizabncit, szeretetét, hogy a nép kész bármelly nagyságos, glacé-keztyüs pesti tanárt is háttérbe szorítani, az önök által annyira kigúnyolt sebész irányában”.2''' A tudós asszonyok mellett éppúgy éltek csalók, kuruzslók is az országban (és ők lehettek a többségben). Bács vármegye 1767-es jelentésében szerepel például egy petrováczi javasasszony, aki egyenesen úgy viselkedik, mint egy orvos vagy egy sebész, orvosságokat írat fel betegeinek. Egy másik nő, Szeppné Mária Kolluton mindenféle tudás nélkül, felelőtlenül kezelte a helyieket, így érvágással, s hozzá nem értése sok ember idő előtti halálához vezetett.264 Sokkal közvetlenebb kapcsolatban voltak a sebészettel a chyrurgus-feleségek, özvegyek, akik férjük halála után gyakran nemcsak férjük műhelyét vették tulajdonba, hanem praktizáltak is, noha a Generale Normativum 1773-as kiegészítése mindössze fél év türelmi időt adott a műhellyel kapcsolatos viszonyok rendezésére. Az özvegyek és a hatóságok kapcsolatát, a céhes viszonyokat kellőképpen megvilágítja néhány konkrét eset megvizsgálása még akkor is, ha a nők csak mellékszereplőkként vannak jelen benne. 260 Da day 2005. 44X. 261 Daday 2005. 452-453. 262 Makara György: Nyiltszó az orvoskar mostani vezetőihez. In: Orvosi Tár, Negyedik Folyamat, lilső kötet, 24. sz„ 1848. június 11., 375-382. 26,Orvosi mozgalmak Aradon. In: Orvosi Tár, Negyedik Folyamat, Második kötet, 1. s/.„ 1848. július 2. 11. 264MNI. OL C 37 Lad. A. Faso. 36. Nr. 6. In: Daday 2005. 196. cs 198.
