Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
52 IV. A 18. századi magyarországi scbcszkcpzcs cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése bőrt az üvegcse felhelyezése előtt, ami a kelleténél több vér lebocsájtásához vezethet. A metszet előterében a legtipikusabb, fürdőkben alkalmazott gyógyászati eljárást, a köpölyözést ábrázolja Weigel: a forró levegő miatt a fürdőzőkhöz hasonlóan alulöltözött fürdős köpölyözőcsészéket helyez fel páciensére, aki éppen lábát áztatja. A háttérben fürdőszolgák és fürdőzők szerepelnek. A metszet magyarázata szerint maga a világ is egy forró fürdő, ahova „azért jövünk, hogy benne izzadjunk”. A köpölyözés itt nem káros, és lehűti a felborzolt kedélyeket.250 Az eperjesi főbíró és orvosdoktor, Weber János 1662-ben megjelent munkájában egy hazai sebészt láthatunk munka közben: éppen egy bottal járó beteg érkezett hozzá s ült le, majd feltette fájós lábát egy másik székre, míg a sebész nekilát a kezelésnek. Baloldalt többsoros polcon sorakoznak a sebész kréméit, kenőcseit, illetve azok alapanyagait tartalmazó tégelyek, edények, míg az előtte lévő asztalon egy kanna és egy tál látható. Középen, a háttérben az „artibus ingenuis” jelszó szerepel, alatta egy borbélyedény csüng.251 A festmények, metszetek tehát jól érzékeltetik, hogy a 18. század első feléig a polgári lakosságot ellátó sebészek munkája elsősorban tapaszok, kenőcsök készítése és felhelyezése volt. Műhelyet két jogon tarthatott annak gazdája. A reáljog alapján mesterként vásárolhatott műhelyt, de megszerezhette azt családi kapcsolatok révén is (beházasodás, öröklés). Ebben az esetben a szakma gyakorlásához igazolnia kellett sebészmesteri képesíté250 uo. 139-146. 251 Weber János: Janus bifrons seu Speculum Physico-Politicum. Lőcse, 1662. Sebész a 17. század végén (WEIGEL, CHRISTOPH DER ÄLTERE: Abbildung Der Gemein-Nützlichen Haupt-Stände Von denen Regenten Und ihren So in Friedens- als Kriegs-Zeiten zugeordneten Bedienten an, biß auf alle Künstler Und Handwer- cker. Regensburg, 1698. 120.)
