Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
42 IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- cs borbélycéhek működése den az adott mester rendelkezésére, a többiek segítsék ki a hiányzó műszerekkel, gyógyszerekkel. Szegeden és Pesten pontosan megnevezték azokat az eseteket, amikor konzíliumot kell összehívni. Szegeden ezek: lövés, szúrás, vágás, ,Jej vésés” (trepanáció), „allvésés” (temporomandibuláris luxatio repozíciója),181 „válfeltétel” (vállficam helyretétele), Pesten: „incisio tétel” (felületi elváltozásokon ejtett metszés, például tályogok esetében), golyó kivétele vagy „Tsontoknak helyre tétele” (ez törés és ficam is lehet).182 A szegedieknek előírták, hogy háború esetén az abban megsebesülteket ne csak a magánsebészek, hanem a céhes mesterek is ápolják.183 A kezelési költségekkel általában nem foglalkoznak a privilégiumok, a komáromiaknál azonban bizonyos ellátásoknak pontosan közük az árát. A láb-, kéz- és egyéb törések, valamint „vál vetés, áll vetés, csípő vetés és egyib csont vetésektülis” (ficamok) 1 aranyba, vérzés elállítása 2 forintba, minden egyéb sebkötözés pedig 50 „pénzbe” (krajcár) került.184 Ha Vácról vidékre hívná a beteg, a mesternek 1 forintot, a céh kihívásáért pedig 4 forintot kell fizetnie.185 Pécsett előírták az officina és eszközeik tisztán tartását is.186 Itt jegyeznénk meg, hogy 1745-től már nem is lenne indokolt az egyes kiváltságlevelekben a kezelési költségek feltüntetése, hiszen ekkor jelent meg, majd terjedt el az ország egészében az ezt szabályozó Torkos Justus János-féle Taxa Pharmaceutica. A privilégiumok egyetértenek abban, hogy a mesterjog eladható, de kikötik, hogy csak megfelelően képzett ember veheti azt meg (Komáromban és Pesten le is kellett vizsgáznia a vevőnek).187 A céhek monopólium-törekvéseire jellemző, hogy a legények megtartása és mozgásterük korlátozása mellett a városokban igyekeztek saját számukat egy meghatározott szinten tartani, ugyanakkor a város vonzáskörzetében élő vidéki sebészeket is próbálták kontroll alá vonni. Előbbi eszköze a numerus clausus volt,188 utóbbié pedig a vidéki seborvosok felvétele filiálisként a céhbe (a vidéki sebészek csak ritkán alkothattak filiális céhet,189 inkább egyénileg vonták őket fennhatóságuk alá).190 Ebben az esetben a szükséges díjak felét kellett adni a céhládába. A pesti sebészek ugyanakkor kimondták, hogy ha a vidéki seborvos nem akarja magát felvetetni a pesti sebészcéhbe, nem kötelezhetik erre. Ekkor szabadon tarthatnak inast, legényt, de be kell jelenteniük őket a céhnek, és a céh ad ki tanulólevelet nekik. Vácott szigorúbbak voltak: ők minden vidéki seborvost, aki még nem iratkozott be náluk, kontárnak tartottak, és privilégiumuk szerint évente figyelmeztetniük kellett az alispánt az ilyen személyek összeírására.191 A megszorítások 181 Kcrdcs, hogy Csajkás Bódog jól olvasta-c az „allvésés” szót, mivel a komáromiaknál a ficamok között szerepel az „áll vetés" szó. Csajkás 1944. 94. 182 Komárom 18. articulus, Debrecen 18. articulus, Szeged 19. articulus, Pest 11. articulus, Komárom 17. articulus 183 Szeged 2. articulus 184 Komárom 19. articulus l85Vác 16. articulus 186Pécs 10. articulus l87Pécs 17. articulus, Komárom 6. articulus, Debrecen 15. articulus, Szeged 15. articulus, Pest 9. articulus 188 Komáromban 5-, Debrecenben 9 főben maximálták a helyi scbészmcstcrck számát. A budaiak 1703- as privilégiuma szerint a tabáni rác scborvossal együtt összesen négy borbély-sebész működését engedélyezték Budán (17. articulus). Komárom 5. articulus, Debrecen 14. articulus és MOE IV. 10. (29. ssz.) i89Demkő, 1894. 309., MOE 111. 221. (857. ssz.) I9(,llycn „kihelyezett” sebész volt, a pozsonyi sebészcéh tagja, a szemészethez is értő Josephus Braun, aki Bazinban élt, lásd MNL OL C 37 1776. Lad. A. 24. cs. Fasc. 35. Nr. 42. Az 1747-cs összeírásban pedig szerepel négy késmárki sebész, akik a lőcsei céhhez tartoztak, lásd Daday, 2005. 147. 191 Komárom 8. articulus. Pest 23. és 25. articulus, Vác 20. articulus
