Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 247 bészét, aki a jelentések szerint méltó is volt erre, ám a Helytartótanács nem így látta, 1835 decemberében megtagadták tőle az érmet.1334 Rosenberg azonban nem adta fel, 1837 nyarán ismételt kérvényt nyújtott be a Helytartótanácshoz.1335 Győr vármegye jelentésében újfeni dicsérettel írt sebészéről: a polgári lakosságot és a katonákat is ellátja, amióta itt él, tekintet nélkül azok anyagi helyzetére, a szegényházban is szolgált, foglyokat, szegényeket ingyen gyógyít, az 1829-es és 1830-as marhavész idején is nagy hasznát vette a vármegye, hasonlóképpen a kolerajárványnál, és a lakosság oltásában is buzgón, sokszor ingyen teljesített szolgálatot.1336 V. Ferdinánd azonban ezt nem tartotta elégnek az aranyérem megszerzésére és év végén ismét elutasította Rosenberg kérvényét, noha elismerte munkáját.1A helyhatóságok többnyire őszintén megírták véleményüket a kérvényezőről, így bizonyos esetekben ennek köszönhetően estek el a kitüntetéstől a jelentkezők. Debrecen városa például, noha kiemelte érdemeit, nem támogatta Szemerey Sámuel 1837-es kérvényét, mivel a jó szolgálaton kívül nem tett semmi különlegeset.1338 A Helytartótanács így nem meglepő módon végül elutasította Szemereyt.1339 A temesvári Eirich Péter először 1829-ben folyamodott a Helytartótanácshoz jutalomért, kérése azonban ekkor sikertelen volt.1340 1831-ben ismét kérvényezte az aranyérmet.1341 Lenhossék ekkor kisebb polgári aranyéremre méltónak ítélte Eirichet a kolerajárvány idején tanúsított magatartásáért. A Helytartótanács így végül 1832 júliusában egyéb jutalomban részesítette.1342 1837-ben viszont megint előkerült aranyérem-kérvénye, s végül kiemelkedő teljesítménye ellenére - 1838-ban sem kapta meg azt.1343 Ha nem is aranyéremmel, de egyéb módon mégis elismerték a szorgalmasan dolgozó seborvosokat. Egy ilyen esetről tudósít az Orvosi Tár 1846-ban. Mohácson megünnepelték az akkor 85 éves Bertalan József seborvost, aki 56 éve praktizált, és ebből fél évszázadot a megye szolgálatában töltött. Életrajza szerint számtalan háborúban, nemesi felkelésben (1787, 1797) és járvány (hagymáz: 1809, kolera: 1831, 1836) idején teljesített szolgálatot, mintegy negyvenezer embert oltott be himlő ellen. Ennek emlékére a vármegye arany oltótűt adományozott neki, „B..J. urnák emlékül, Baranya-megyei ügyfelei” vésettel, és köszönőbeszédet, majd díszebédet tartottak tiszteletére. Az eseményen három főispán, hal alispán, három rendes főorvos, és negyvenhárom egyéb orvos, sebész, gyógyszerész vett részt.1344 Ideális esetben tehát együttműködött az orvos és a sebész, tiszteletben tartva és megbecsülve egymást. 1334MNL OL C 66 1837 F. 10. pos. 12. Győr vármegye a Helytartótanácsnak (1835. január 10.), pos. 35. cs 52., a Helytartótanács válasza (1835. december 10.), MNL OL C 66 1836 F. 10. pos. 3. l335Roscnbcrg kérvénye (1837. június 30.) MNL OL C 66 1837 F. 10. pos. 17. 1336Győr vármegye a Helytartótanácsnak (1837. szeptember 29.) MNL ÖL C 66 1837 F. 10. pos. 19. l337Uralkodói határozat (1837. november 23.) MNL OL C 66 1837 F. 10. pos. 24. 1138Debrecen Szemerey idős korára hivatkozva utasította cl a kérvényt, illetve arra, hogy a városnak nincs pénze további rendkívüli juttatásokra. Összességében ennek ellenére meg voltak elégedve munkájával (1788 óta szolgált Debrecenben, törvényszéki boncolásokat is végzett). Debrecen városa a Helytartótanácsnak (1837. augusztus 26.) MNL ÖL C 66 1837 F. 10. pos. 18. 1339A Helytartótanács Debrecennek (1837. november 22.) MNL OL C 66 1837 F 10. pos. 22a. 1340MNL OL C 66 1829 F. 10. pos. 5-6., 12-13., 22. 1341 MNL ÖL C 66 1831 F. 10. pos. 6. i342MNL OL C 66 1832 F. 10. pos. 1-2. és 19. 1343MNL ÖL C 66 1837 F. 10. pos. 23-23a„ 1838 F. 10. pos. 3-3a„ 6-6a. 1344 Arany ünnepély. In: Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Tizedik Kötet 2. sz. (1846. július 5.) 30-32.
