Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái
VII. A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái 241 reteket közlő tankönyvekkel (nem beszélve a 18. század végén megjelenő magyar nyelvű sebésztankönyvekről Plenck József Jakab és Rácz Sámuel tollából, aki saját könyvet is írt, és Pleneket is magyarra fordította).1299 * Emellett azért megemlíti, hogy voltak ügyes, országosan megbeesült sebészeink is.”00 Győry Tibor szintén alacsony színvonalú műveltségükre hivatkozik, és negatívan ítéli meg, hogy a reformkorban elszaporodtak a zsidó vallású diákok a sebészkurzuson Pesten.1301 1302 1303 1304 1305 1306 307 Daday András és Gortvay György már árnyaltabban mutatja be a kézműves sebészeket. A levéltári források alapján dolgozó Daday 1939-es tanulmányában elismeri, hogy hibáik ellenére az ország egész területén hasznos tevékenységet fejtettek ki, igaz, ő a vándor specialistákat tekinti egyöntetűen kuruzslónak.”02 Gortvay szerint pedig a seborvosok minden olyan műtétet elvégeztek, ami az orvos számára lealacsonyító lett volna.”03 Szállási Árpád Esztergom egészségügye történetével foglalkozó monográfiájában abba a tipikus hibába esik, hogy a jelenkor orvosi követelményeit, például a sterilitást kéri számon a 18. századi sebészeken, holott annak jelentőségét még az orvosok is csak a 19. század közepétől ismerték fel.”04 A képet teljessé téve megemlítenénk, hogy a sebészekről már a kortársak soraiban, a 17. századtól kezdve számos negatív általánosítás alakult ki: nem elég, hogy műveletlenek (latintudásuk siralmas), babonások és pénzhajhászok, még a feladatukat sem tudják ellátni rendesen (még eret sem tudnak vágni), a közmondás szerint borbély-sebész bármilyen jöttmentből lehetett (,, Se írja, se szelencéje, mégis borbéllyá teszi magát”)' 305 ráadásul ..nagy hajlandósággal viseltettek minden iránt, ami alkoholtartalmú volt":m" Valószínűleg sokan leheltek közöltük az alkohol hódolói, mert a Torkos-féle Taxa Pharmaceutica, az 1770-es Generale Normativum, valamint a Helytartótanács 1785-ben többször is kénytelen volt eltiltani az iszákos sebészeket a praktizálástól, és az, hogy egy év leforgása alatt kétszer is ki kellett adni ezt a határozatot, arra utal, hogy ez a probléma továbbra is fennállt.”07 121,9 „Régi sebészeink általános míveltségérSl nem sok ját olvashatunk az egykorú írásokban.” Elsősorban 17. századi viszonyokat jellemez, de kitekintéssel a 18. századra. MOE 111. 479-488. (1675. ssz..), Linzbauer II. 191. (268. ssz.) 130(1 Például a brassói Lasscl Mátyás. MOH III. 485. (1675. ssz.) 1301 Győry 1936. 300. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak a sebészeten, de az orvosdoktori képzésen is megjelentek az izraeliták ebben az időszakban, a Budapesti Királyi Orvoscgycsülctnck is több jeles zsidó tagja volt, például Jakobovics Miksa, Ocsterrcicher Hdc, Rcchnitz János. 1302Daday 2002. 359. 1303 Gortvay 1953.47. 1304Szái.i Ásí 11986] 30. Nem mellesleg egyéb utasítások mellett (erkölcsös élet, orvosi könyvek olvasása) már Miskóltzy Manuale chirurgieumában előírja a sebészek kezeinek tisztán tartását, s mint azt láthattuk, több céhprivilégiumban is szerepelt a műhely tisztántartása. Miskóltzy egyébként azt is javasolja a sebészeknek, hogy „szoktassák magukat zenéhez”, hogy ujjaik érzékenyek maradjanak és ne kezdjen el reszketni. Miskóltzy 1742. 2. 1305 Endrei 1980. 268. 1306Magyary-Kc>ssa Gyula: A pestisorvos (MOH 1. 130-131.) és uő: Régi magyar sebészekről (MOH II. 49-52.) A bort a betegség „ellenszerének” is tekintettek, ami nem csoda, hiszen a 18. században kevés olyan hely volt az országban, ahol tiszta vizet lehetett szerezni, így inkább bort ittak az emberek csak néha túlzásba vittek. Pozsonyban az, 1710-cs járvány idején a sebészeknek külön esküt kellett tenniük józanságuk megőrzésére. I307MOH II. 49. Taxa Pharmaceutica: Linzbaui-r II. 214-219. (328. ssz.), Generale Normativum: Linzbauer II. 535-571. (641. ssz.) és Balázs 2004. 1757-ben például megintették a szentandrási Martin Maycr sebészt, hogy végezze szorgalmasabban munkáját és próbálja visszafogni alkoholfogyasztását. Mária Terézia Temesvárnak (1757. október 10.) ÖSta Hofkammerarchiv, Banaler Akten Nr. 182.
