Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 187 tára felírták a megtárgyalt kérdések közé (,,defectus etpartia/itas"). Sőt, a méhsüllyedés- ről még maga a vizsgáztató sem tudott beszélni, ennek fényében a sebészek már azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán szerzett-e bizonyítványt a birodalom valamelyik tartományában, s vizsgáztatása már csak azért is kétséges, mert a latint csak törve beszélte. A sebészek innentől kezdve Bulli ellen fordultak, akivel szemben úgy tűnik, már évek óta gyűltek sérelmeik: állításuk szerint Bulli egy aranyért vándorárusokat és kuruzslókat is approbál („.. .circumforaneos el vagabundos de capacitate artis approbare soleat”), amivel egyszer le is bukott, miután Tolna vármegye főorvosa elfogott egy ilyen kontárt. Borosnál a jobb eredmény érdekében Siklósról hozták a vizsgabizottság egyik sebészét. A vizsga után annak menetéről teljesen ellentétesen számoltak be annak résztvevői.971' A Helytartótanács ezek után kénytelen volt ismét kikérdezni a körülményekről a vármegyét, amely 1763. május 3-án megküldte saját, valamint Bulli véleményét.* 980 A vármegye szerint a siklósi sebész pártatlan, ugyanakkor jól ért a szakmájához, míg a pécsiek főleg érvágással foglalkoznak. Ők többet nem akarnak hozzátenni a dologhoz, ám mivel a sebészek Bullit is bevádolták, felkérték a főorvost válaszadásra. A velencei származású, Rómában, Nápolyban és Szlavóniában is megfordult sebész (!), kémikus és patikus dolgozott kórházakban és szüléseknél is segédkezett. A pécsiek szerinte gyűlöletből és indulatból („ex odio, et passióm”) támadják honfitársukat, Borost, aki egyébként 2 évig gyógyszerészetet tanult, röviden és összefoglaló jelleggel („breviter et summarie”) vizsgáztatta. Az aneurysmáról Boros tudott beszélni, míg a sebészek nem. A gyulladásról szintén nem tudlak semmit a sebészek, viszont őrjítő zajongásba kezdtek (igaz, itt nem is baj, hogy nem tudták a választ, mert az nem a sebészek, hanem az orvosdoktorok asztala). Az üszőkről Boros szerinte jól beszélt. A méhsüllyedést igenis ismeri Bulli, és ki is fejtette nekik, amit hallhattak volna, ha nyitott füllel, és nem gyűlölettel hallgatták volna. Végül Bulli is elmondta véleményét a pécsi sebészekről, aki úgy tűnik, szintén hosszú ideje sérelmezte a sebészek működését, mert panaszai csak záporoznak a sebészekre, akiket tudásuk alapján inkább csak borbélyoknak vél. .lobban tennék, ha előbb megtalálnák a saját szemükben a gerendát, hiszen nem csak sebészi ismeretük kevés, de hazugok, iszákosak és beképzeltek („...in moribus corrupti, quia mendaces, potatores, oberratores...”, „.. .putantes tarnen se esse Cornelios Celsos, Medicorum Cicerones...”), miközben nem tudják, mikor kell tényleg amputálni egy végtagot, és ezzel a tudatlansággal már számtalan embert küldtek át a másvilágra. Nehezebb szülésnél annyira rángatják a magzatot, hogy sokszor nem csak a gyermek, de anyja is belehal a sebészek „segítségébe”. Sok beteget úgy kezdenek el kezelni, hogy nehogy hamar kigyógyuljon bajából, így még több kezelési költséget kell majd fizetnie nekik. Boncolni is csak vaktában, a betegségek felismerése és az orvos felügyelete nélkül, nagyzolásból boncolnak, amire sokszor nem is lenne szükség („Cadavera quoque temerarie, et absque necessitate, solum ad pompám artis absque scitu, et indulta tam Medici, quam et I. Coitus Anathomisare, absque tarnen cognitione Morborum solerent."). Belső betegségeket kezelnek a páciensek nagy veszedelmére és a Helytartótanács tiltása ellenére, amellyel sokszor halálos veszedelembe sodorják betegeiket (először itt derül ki, hogy Bulli tapasztalat alapján ír: több ilyen esettel is találkozott, ahol a sebészek félrekezelése után sikerült meggyógyítani pár emberi). Bulli ezt megunta és egy idő után kijelentette, hogy ilyen félrekezelt betegeket nem akar átvenni („molestum enim est aliorum errores corrigere, et emendate, imo (!) subinde etiam periculosttm”) ezt egyébként a vármegye fizetett, rendes főorvosaként 1)711 MNL OL C 37 Lad. A l;asc. 34. Nr. 7. A pécsi sebészek panasza, s. d. 9íi0MNL OL C 37 Lad. A Faso. 34. Nr. 7. A Helytartótanács Baranya vármegyének (1763. április 21.) Baranya vármegye a Helytartótanácsnak (1763. május 3.)
