Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 181 (az orvosdoktorok egyöntetűen beszéltek magyarul, németül és latinul, az állatorvosok pedig magyarul és németül).953 A Nagykun Kerületben 10 orvos-sebész működött 1847-ben: 3 orvosdoktor, 1 sebészmester és 6 polgári seborvos, mindannyian kaptak a kerülettől vagy lakhelyüktől díjazást. A kerület és Karcag város igyekezett megfelelő fizetéssel maradásra ösztönözni orvosaikat, sebészeiket, ebből fakadóan seborvosaik nagyobb megbecsülését jelzi, hogy a fő- és seborvosi fizetés összege közelebb állt egymáshoz. Szűkös lehetőségeik miatt az évi pénzbeli díjazást természetbeni pótlékokkal (fa, étel, ingyen szállás) egészítették ki. A kerületi főorvos (Kisújszálláson) így 300 forintot, 3 öl fát és ingyen lakást kapott, a kerületi sebész, Zsengellér József (Túrkevén) 240 forintot és 2 öl fát. Karcag város orvosa 250 forintot, 30-30 véka búzát és árpát, 4 öl fát, 4 szekér szénát és lakást, míg ugyanannak sebésze, Molnár Samu 200 forintot, 20 véka búzát, 10 véka árpát, 3 öl fát, 2 szekér szalmát és lakást kapott. Zsengellér mellett Túrkevének saját orvosa is volt, Sebesten Károly, aki ugyanannyi pénzt kapott, mint a kerületi sebész, de természetbeni jutattásaival megelőzte őt (12-12 véka búzát és árpát, 2 öl fát és ingyen lakást kapott). A településeknek lakás felajánlása volt a legkönnyebb „bérkiegészítés”, ám mégis nagy segítséget jelentett a megtelepedő orvosoknak, sebészeknek. A többi sebésznek mindössze 64 és 80 forint közötti pénzt tudtak felajánlani (kivéve Kunszentmártoni, ahol 200 forintot tudtak biztosítani a sebésznek), így minden esetben kiegészítették azt kvártéllyal, némi árpá- val-búzával. Különleges, ám nem egyedi megoldásként a Nagykun Kerület városai némi szántóföldet is felajánlottak az ott letelepedő sebészeknek. Túrkevén, ahol a kerületi sebész és a városi orvos mellett városi seborvos is élt, a sebész juttatása 72 forint, 12 véka búza, 12 véka árpa, 2 öl fa, 4 négyszögöl szántóföld és lakás, a kunhegyesié 80 forint, 20-20 véka búza és árpa, 2 öl fa, 4 négyszögölnyi szántóföld és lakás, a kunmadarasié 64 forint, 16 véka búza, 16 véka árpa, 2 öl fa, 15 faggyú, 2 szekér széna, 3 szekér szalma és lakás volt.954 Mind az orvosok, mind a seborvosok protestánsok voltak, kivéve a katolikus Nachod Józsefet, aki valószínűleg leszerelés után jött 1839-ben Kunszentmártonba, mert Prágában született és a Josephinumban szerzett képesítést. A Jász Kerületben ennél differenciáltabb volt a helyzet: a kerületi főorvos, az orvostörténész Linzbauer Xavér Ferenc 300 forintot, 3 öl fát és kvártélyt, a kerületi sebész, Boros Sándor 200 forintot, 2 öl fát és 40 forint lakásbért kapott. A városi sebészek még ennél is kevesebbet, 100-140 forint közötti összeget kaptak, különböző kiegészítésekkel (lakás, „eleségi járandóság”, Jászberényben 40-, Arokszálláson 10 forint halottvizsgálati díj).955 Kisebb szabad királyi városok általában egy rendes- (és egy tiszteletbeli) főorvost, és egy városi sebészt alkalmaztak, akik a városi kórház betegeit is ellátták. Nem csak az orvosok és sebészek, gyógyszerészek, de kézművesek is nehezen éltek meg. Horváth Antal, Bártfa város főorvosának jelentése teljes letargiáról tanúskodik. A betegek nem csak szegények, de sokszor hálátlansággal viszonozzák a gondos kezelést, a patikusokkal szemben bizalmatlanok. Horváth a város lakosságát 5000 főre becsülte, így itt 1666 főre esett egy sebész, 2500 lakosra egy orvosdoktor, azaz összevonva 1000 főre egy orvosló. Ez önmagában szintén nem rossz arány, csak a lakosság száma eleve alacsony 953MNL OL C 66 1X47 F. 19. pos. 44. Moson vármegye a Helytartótanácsnak (1847. január 18.) 954MNL OL C 66 1847 F. 2. pos. 6. Jász-Kun Kerület kapitánya a Helytartótanácsnak (1847. október 4.) 955 A jászoknál, akik inkább katolikusok voltak, egyedül a Jászkíscrcn született cs ott városi sebésszé kinevezett Würtzfcld István volt református. MNL OL C 66 1847 F. 2. pos. 6. Jász-Kun Kerület kapitánya a Helytartótanácsnak (1847. október 4.)
