Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 179 Orvosi ellátottság szempontjából három csoportra érdemes osztani Magyarország területeit. A legsűrűbben lakott vármegyékben nem csak az alkalmazott orvosok és sebészek száma volt magas, de az önként praktizálóké is. Ilyen volt a fentebb tárgyalt Pest vármegye és Buda, Pest mellett például Vas vármegye és Kőszeg, ahol 3 főorvos és 8 járási, városi sebész mellett 13 orvosdoktor és 35 chyrurgus praktizált, vagy Pozsony vármegye Pozsony várossal. Itt 7 főorvosi és 8 járási, valamint I városi seborvosi melleit 18 magánorvos és 19 praktizáló sebész élt. Harmadikként Nyitra vármegyét érdemes ebben a csoportban említeni, ahol 10 főorvos (ebből 8 tiszteletbeli) és 7 járási seborvos állt alkalmazásban, ugyanakkor 14 doktor és 36 sebész praktizált területén.944 945 946 A második csoportba azon vármegyék és területükön álló szabad királyi városok tartoznak, ahol annak nagysága miatt több fő- és seborvosi kellett alkalmazni, ám a lakók szegénysége és az alacsonyabb népsűrűség miatt magánpraxis nyitására csak kevesen vállalkoztak, de ha igen, ezen orvoslók nagy része a vidéken letelepedő sebészmesterek vagy polgári sebészek közül került ki. A magánzó orvosok és sebészek aránya mutatja az adott térség fejlettségét, vonzerejét is. Ide tartozik Borsod vármegye, ahol 2 rendes főorvos, 1 középponti és 4 járási sebészt alkalmaztak. Emellett 9 orvosdoktor és 8 sebész űzött magánpraxist, ami, ha egyenletesen oszlana el a megye területén, jó egészségügyi ellátásról tanúskodna, ám a 9 doktorból 8-, a 8 sebészből pedig 6 Miskolcon élt.94' Fejér vármegyében és Székesfehérváron 1840-ben 4 rendes és 2 tiszteletbeli főorvos, 3 járási és 2 városi sebész mellett mindössze 1 magánorvos volt, emellett 24 sebész élt még itt (közülük 3 Székesfehérváron, a többiek szétszórva a vármegye területén, igaz, 14 közülük uradalmi alkalmazásban állt).94'’ A ritkán lakott vagy különösen szegény területeken a kötelezően megkövetelt vármegyei, városi személyzet mellett magánorvossal alig találkozunk, és a nehéz megélhetés miatt sebészek közül is kevesen telepedtek meg ilyen térségben. Például Árva vármegye I rendes és I tiszteletbeli főorvossal, 3 járási sebésszel és 2-2 magán sebésszel és orvosdoktorral.947 Lipló vármegyének is hasonló gondjai voltak: 2 rendes- és 1 tiszteletbeli főorvosi és 3 járási seborvost alkalmazlak (valójában 4 seborvosi helye volt, de az egyiket a tiszteletbeli főorvossal töltették be). A magánpraxist folytatókat mindössze 1 orvosdoklor és 4 seborvos jelentette.94* Máramaros vármegyében sem volt jobb a helyzet, itt a viszonylag magas létszámot a kamarai szolgálatban állók tették ki: a 2 főorvosa és 1 kamarai orvosa mellett orvosdoklor nem élt itt, a sebészek közül 5 járási-, 9 pedig kamarai seborvosként dolgozott, és mindössze 4 gyakorló sebész működött a vármegye területén.949 950 Esztergom vármegye és szabad királyi város a pici, épphogy ellátott területekhez tartozott. A megyei és városi főorvoson kívül 1840-ben nem élt itt orvosdoktor, és az I központi-, 2 járási- és 2 városi seborvoson kívül csak 7 sebész működött ebben a régióban, akik közül 2 uradalmi seborvos, 2 pedig esztergomi volt.9'" Árva- és Liptó vármegye mellett talán a Nagy- és Kiskun Kerületek tartoztak a legproblémásabb vidékek közé. Előbbiben a főorvos jelentette az egyetlen doktori végzettségű gyógyítót, mellette I középponti- és 5 városi seborvost alkalmazott a kerület, magánpraxist még seborvos 944Orvosrend 1840. 56-59., 77-80., 106-110. 945 Orvos rend 1840. 28-30. 946Orvosrend 1840. 33-35. 947 Orvosiéiul 1840. 11-12. *** Orvosrend 1840. 50-51. 949Orvosrend 1840. 51-52. 950Orvosrend 1840. 32-33.
