Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig

154 VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig

960 főre esett egy gyógyító.778 Ám Pest város polgárkönyvének tanúsága szerint 1720- ig egy patikus, két borbély, öt fürdős, és egy felcser fordult meg a városban, és 1710- ben egy orvosdoktort, Christian Christoph Pürchnert is bejegyezték a polgárok közé.779 Mindezek közül azonban csak az 1716-ban fürdősként polgárjogot nyert Joseph Gerstl szerepel sebészként („

hyrurgus”) az 1720-as összeírásban.780 Az 1720-as, pontosabb és részletesebb adóösszeírásban mindössze 37 orvosdoktort és 105 borbély-sebészt említenek országszerte.781

A Helytartótanács először a század közepén, 1747-1749 között készíttetett olyan felmérést, amelynek elrendelésekor kifejezetten az országban működő egészségügyiekre voltak kíváncsiak. Ekkor összesen 187 sebész (168 esküdt-, 10 nem esküdt sebész, 9 borbély), 11 fürdős, 4 fürdős-sebész és 49 gyógyszerész működött az országban.782 Megjegyzendő, hogy ezek az adatok sem teljesen pontosak, mivel a jelentés készítői nem kaptak precíz instrukciókat, így néhány város esetében csak annyit közöltek a Helytartótanáccsal, hogy „vannak” sebészeik. 1749-ben 154 sebészt, 4 fürdőst, 1 fürdős-sebészt és 24 gyógyszerészt említenek név vagy szám szerint a hatóságok, de emellett Bereg vármegye tájékoztatása szerint több sebész is („copisiori numero”) működött ekkor területükön.783 Az 1715-1720-as állapotokhoz képest csekély mértékű növekedés egyik oka a nehéz megélhetés volt. Szatmárnémeti tudósításában olvashatjuk, hogy egy patikus szeretett volna megtelepedni náluk, de amikor szembesült azzal, milyen nehezen tudná fenntartani magát, elhagyta a várost, ám két sebész kitartóan, nyomorúságos körülmények között itt maradt.784

Tudásszintjük sem sokat változott a század eleji viszonyokhoz képest. A Jász-Kun Kerületben több seborvos is praktizált ekkor, de csak külső sebeket kezeltek, nagyobb baj esetén a kerület lakosai kénytelenek voltak a szomszédos vármegyék vagy szabad királyi városok (Pest, Eger, Gyöngyös és Debrecen) orvosait felkeresni.785 Békés vármegye sebészeinek tevékenysége kimerült az érvágásban és a scarificatióban, igaz, többet nem is vártak el tőlük.786

A sebészek területi megoszlása igen egyenlőtlen volt. Miközben Csanád vármegyében mindössze egy borbély élt Makón, addig Pest vármegyében 52 sebész és 2 gyógyszerész, Pozsony vármegyében 23 sebész, 2 borbély és 1 gyógyszerész, Moson vármegye két járásában 4 vizsgázott és approbált-, 4 vizsgázott-, 1 approbált- és 4 egyéb sebész működött, s emellett 2 patikus is élt itt.787 A vidéki sebészek egy része városi céhbe lett

778MNL OL N 78. 20. téka, 531 (Pest), illetve uo. 425-516.(Buda); Schmall 1899. 225; Brüll 1930. 38- 39.

779 1 68 8-ban költözött Pestre Herold Heinrich Sigcfricd patikus, de ö 1705-ben meghalt. Szinten meghalt 1701-ben az 1692-ben pesti polgárrá lett Johann Wilhelm Würnß borbély. Két fürdős és a „magyar felcser”, Árvay István 1715 után érkezett Pestre. BFL IV.1202.V 1. kötet 10., 37., 65., 161., 166., 189., 201., 203., 215.

780BFL IV. 1202.v 1. kötet 203. és MNL OL N 78. 20. téka 522.

781 Gortvay 1953. 50.

782 Az adatok 1747-ben 12 vármegyéből és 14 szabad királyi városból, 1749-ben 15 vármegyéből és 10 szabad királyi városból érkeztek be. Demkó 1894. 505, MNL OL C 37. Lad. A Fasc. 34. Nr. 1. 1747-1749.

783MNL OL C 37. Lad. A Fasc. 34. Nr. 1. Bereg vármegye jelentése (1749. május 21.)

784„...Chirurgi duo, ut ut etiam satis misere subsistere debeant, tarnen adhuc usque perseverarunt” MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Szatmárnémeti jelentése (1747. február 12.)

783 MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. I. A Jász-Kun Kerület kapitányának jelentése (1747. február 9.)

786 1749-ben még a hajnyírást és a scbkczclést is mclléírták. MNL OL C 37 Lad. A Fasc. 34. Nr. I. Békés

vármegye jelentése (1747. április 14. és 1749. május 16.)

787MNLOLC37 Lad. A Fasc. 34. Nr. 1. Moson vármegye jelentése (1747. július 19., 10. melléklet), Pest vármegye jelentése (1749. november 3.), Pozsony vármegye jelentése (1750. június 26.) és Csanád vármegye jelentése (1749. május 20.)