Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
II. A 18–19. századi hazai sebészek orvos- és társadalomtörténetének főbb kérdései
10 II. A 18-19. századi hazai sebészek orvos- cs társadalomtörténetének főbb kérdései tének mai napig legrészletesebb és megkerülhetetlen feldolgozása Győry Tibor 1936- os monográfiája. (A nagyszombati orvosi kar történetének legfrissebb feldolgozása a Schultheisz Emil - Magyar László András által szerkesztett Orvosképzés a nagyszombati egyetemen 1769—1777 című munka, itt azonban a hangsúly nem a sebész-, hanem az orvosképzésen van, ami érthető is, hiszen a nagyszombati évek alatt a sebészek inkább csak diplomázni jártak az orvosi karra.) Az orvosi kar sebészképzésének kutatását az említett könyvek mellett számtalan tanulmány is segíti (például Bolányi - Palatkás 1961, Antall R. Harkó - Vida 1971). A kolozsvári Orvos-Sebészképző intézetről a mai napig alapmunkának számít Maizner János műve (Maizner 1890). A Szögi László vezetésével folyó peregrinációs kutatások szintén fontosak a hazai sebészek számára jelentőséggel bíró egyetemek pontosabb megismerésében (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban). A német nyelvű szakirodalomban az 1950-es és 1990-es évek között számtalan hely- történeti monográfia született, az osztrák örökös tartományok 18-19. századi sebészeti ellátásának történetét gyakorlatilag feldolgozták (például Steiner-Durdik 1975, Weinberger 1990, Besl 1993, Woschitz 1994, Zirker 1996, Kulhanek 1996). A 18. századi sebészeket társadalomtörténeti szempontból legrészletesebben Sabine Sander dolgozta fel (Sander 1989), württembergi seborvosokról szóló munkája Claudia Huerkamp poroszországi orvosokról írott monográfiájának méltó kiegészítése, sőt, mondhatni párja (Huerkamp 1986), ami az osztrák örökös tartományok sebészeiről írott munkáknak is mintául szolgált. Sander, és a munkáját folytató Dominik Gross (Gross az 1806 és 1918 közötti württembergi sebészek és sebészet változásait mutatta be, Gross 1999) monográfiái alapve- tőek a sebészek társadalom-, művelődéstörténete, valamint az orvosi professzionalizáció megismerése szempontjából. A számtalan tudománytörténeti alkotás közül egy friss, átfogó munkát emelnénk ki. A magyarországi viszonyokra is nagy hatást gyakoroló német nyelvterület sebészetének kimerítő feldolgozását adja Michael Sachs többkötetes munkája, melyben a sebészet ókortól napjainkig tartó fejlődését mutatja be a technikák változásán keresztül, nem feledkezve meg az illusztris sebészek életének ismertetéséről, a különböző orvosi karok, sebészeti iskolák működéséről, s nem utolsó sorban a sebészet, mint eredetileg kézműves szakma fokozatos átalakulásáról (Sachs 2000-2005). A sebészet kutatásakor a fennmaradt iratok mellett forrásnak tekinthetjük a tárgyi emlékeket, képzőművészeti alkotásokat. A múzeumokban őrzött sebészeti eszközök révén alkalmunk van jobban megismerni a korabeli sebészeti eljárásokat, a sebészeti tankönyvekben leírt gyógyítási metódusok mikéntjét, míg egy-egy festmény szemléletesen meg tudja mutatni, hogy látta egy korabeli laikus az orvost, a sebészt és a többi gyógyítót. A hazai orvostörténeti források - köztük a sebészetről szólók - feldolgozása és megjelentetése már a 19. században megkezdődött. A mai napig alapmunkának számít Linzbauer Xavér Ferenc, a Jász-Kun Kerület egykori főorvosának 1852 és 1865 között megjelent hétkötetes Codex Sanitario-medicinalis Hungáriáé című forrásgyűjteménye, számtalan rendelettel, rendelettervezettel. Sok adatot merített tőle Magyary-Kossa Gyula is az 1929 és 1940 között publikált Magyar Orvosi Emlékekben. Linzbauer előnye, hogy eredeti nyelven, teljes terjedelmükben közli az általa összegyűjtött anyagokat, míg Magyary-Kossa adattára sok esetben inkább csak kiindulópontnak tekinthető, hiszen legtöbbször csak a források tartalmi kivonatát adja meg. Az 1920-as évektől kezdve számtalan sebészcéh-szabályzatot jelentettek meg önálló tanulmányként vagy egy monográfia részeként (például a győriek céhszabályzata Petznél, a szegedieké Csajkásnál vagy
