Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése
V. A MAGYARORSZÁGI ORVOSKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE Az orvosi kar épülete Nagyszombatban leggyakrabban előforduló egészségügyi problémákon is segíteni tudjanak. / Sajátos műfaj alakult ki az orvosi szakirodalomban ennek nyomán, az un. medicina pastoralis./ Az orvosi kar öt tanszékkel működött: anatómiai, növénytani, vegyészeti, elméleti és gyakorlati orvostani katedrával. Az orvosképzés korszerű alapjait azonban Haller azzal az intézkedésével tette le, hogy 1735-től a sebészeti és szemészeti oktatást is bevezette, a gyakorlati oktatást pedig az egyetemhez tartozó kórházban szervezte meg. 1739-ben kitűnően felszerelt anatómiai előadót nyitottak meg. Göttingenben szerezte meg orvosi diplomáját Bél Mátyás fia, Bél János Teofil /1747/, Torkos János / 1756-ban/ (Torkos Justus János fia), Zágoni Barra István /1756-ban/, hogy a legismertebb neveket soroljuk fel, de nem szabad kifelejteni a névsorból Gyarmathy Sámuel nevét sem, akinek életében és tudományos munkásságában különös szerepet kapott Göttingen. Nem csak a magyar orvosképzés szempontjait figyelembe véve, de az európai orvos- tudomány fejlődésének előre vitele szempontjából is rendkívül fontosak voltak a hollandiai egyetemek, a leydeni és az utrechti. Leydenben - és ennek példájára Utrechtben is - Hermann Boerhaave (1668-1738) forradalminak számító képzési módja alapján folyt az oktatás, ugyanis a betegágy melletti oktatást, az un. klinikai módszert ő vezette be. Miután az orvosi tudománynak szinte valamennyi ágát művelte, kutatta és oktatta, a hallgatók igen széleskörű ismeretekre és gyakorlatra tettek szert a betegágy mellett tartott órákon, a diagnosztizálás, valamint a terápia meghatározásának területén. Boerhaave népszerűségére, tanítványai által kivívott tiszteletére jellemző, hogy még életében elnyerte az „Európa tanító mestere” megtisztelő elnevezést. Tanait és módszerét hamarosan az egész kontinensen eltévesztették híres tanítványai, a Bécsbe áttelepedett Gerard van Swieten, és Anton deHaén, német területen pedig Albrecht von Haller. A magyar orvostanhallgatókat is vonzották a holland egyetemek, de míg - anyagi okok miatt - Leydenben kevesebben tudtak tanulni, a köztudottan sok kedvezményt nyújtó utrechti egyetem orvosi karán már lényegesen többen kaptak diplomát. A létszám kétségtelenül nem olyan magas, mint az eddig ismertetett orvosi karokon, de olyan személyiségek kerültek ki az utrechti egyetemről, akik hazajövetelük után a magyarországi és erdélyi orvoslás fejlődéséért rendkívül sokat tettek az ott szerzett 68
