Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése V./l. Előzmények A van Swieten szellemében megalkotott, személyes indíttatására végrehajtott tereziá- nus reformok sorában a magyarországi orvostudomány fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége volt a nagyszombati egyetem orvosi karral való kibővítésének 1769-1770-ben. A rendelkezéssel a hazai orvosok több évszázados kívánsága valósult meg. Azok a magyar diákok, akik az orvosi tudományt akarták életcéljukul választani, ugyanis csak külföldi egyetemeken tudtak diplomát szerezni, mivel hazánkban erre nem volt lehetőség. Nem szándékunk jelen keretek között valamennyi korábbi, javarészt kudarcba fulladt egyetemalapítási szándékra kitérni, csupán néhány olyan 18. századi próbálkozásra, kezdeményezésre hívnánk fel a figyelmet, amely speciálisan az orvosképzéssel kapcsolatos. Először is szóljunk a rövid ideig működő, főiskolai szintű intézményről, amely Eszterházy Károly egri püspök és Markhot Ferenc (1718-1796/?/) Szolnok vármegyei főorvos, majd később egri orvos nevéhez fűződik. Eszterházy már 1761-ben foglalkozott avval a gondolattal, hogy az Egerben jogi és teológiai karral néhány év óta működő líceumot orvosi karral is kibővítse. Az uralkodónőhöz 1768-ban nyújtotta be a kérelmet az átalakításra, amit Mária Terézia 1769-ben engedélyezett. Eszterházy mindenek előtt azzal érvelt, hogy Egert azért szeretné a Dunán-inneni országrész felsőoktatási központjává fejleszteni, mert szerinte csak a nyugati országrészben lakók képesek akár a legközelebbi bécsi, vagy a gráci egyetem látogatására, a távolabbiakról már nem is szólva. Az orvosok képzése az Irgalma- sok kórházában indult meg, ahol laboratórium, a botanikai és kémiai oktatáshoz szükséges feltételek is rendelkezésre álltak. A tervezet eredetileg ötéves képzésről szólott és a sebészek részére is lehetővé tette volna az előadások látogatását, de a tényleges működésről csak három év adatai állnak rendelkezésre Markhot feljegyzései alapján. Ebből ismeretessé vált, hogy az első évben Krcsovszky Adalbert, Bécsben diplomázott orvos is előadott, a másodikban Blek Benjamin anatómiát és sebészetet, az Aloysius nevű irgalmas barát pedig botanikára és kémiára oktatta a hallgatókat. A nagyszombati kar létrehozása, valamint az az uralkodói intézkedés, amely ötre csökkentette a fennhatósága alá tartozó területek egyetemeinek számát, azonban természetesen véget vetett ennek az érdekes és ígéretes kezdeményezésnek és az egri iskola szinte törvényszerűen visszaesett középiskolai nívójára.1 Nem szabad említés nélkül hagyni az un. orvosi magániskolákat sem, mint a 18. századi Magyarország egyik érdekes jelenségét. Létrejöttüket lehet anyagi okokra is visszave1 SCHULTHEISZ Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig. In: Orvostörténeti Közlemények, 51-53,(1969), 17-33.p. - RINGELHANN Béla- SOÓS Imre: Adatok az egri orvosi iskoláról, kezdeményezőjének és tanárának, Markhót Ferencnek működéséről. In: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 27,(1963), 129-138.p.
