Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK tás átszervezésével.76 A Helytartótanács bizottsági rendszerének megszüntetése után azok feladatait az osztályok vették át, ennek értelmében az egészségügy irányítása is az egészségügyi osztály és az élén álló tanácsos arányítása alá került. Utóbbi feladatát vette át az országos főorvos, amely tisztséget (protomedicus Hungáriáé Regni) az 1786. augusztus 21 -én kibocsátott rendelet hozott létre,77 aki a nevezett osztály vezetője és ezzel egy időben a Helytartótanács egészségügyi előadója és a tanulmányi bizottság elnöke lett. Az országos főorvosra ruházták az összes irányító, ellenőrző és felügyeleti jogot. Ellenőrizte valamennyi vármegyei és városi egészségügyi hatóságot, figyelemmel kísérte a hatályos rendeletek végrehajtását. Fontos feladata volt az országban lévő kegyes alapítványokat kezelő bizottságban, itt ő képviselte az orvoslás, a kórházügy és a szegényellátás érdekeit. II. József a szerzetesrendeket feloszlató rendelkezése után vagyonukat közalapítvánnyá szervezte, ehhez csatolta a Mária Terézia által 1755-ben létesített kórházépítési alapot, ez anyagi támogatást nyújtott iskolák, kórházak, árvaházak, szegényházak létesítéséhez. Ennek az alapnak egyik szakmai felügyelője és tanácsadója lett az országos főorvos. Szakmai és szolgálati vezetője lett a magyar orvosi rendnek, sőt az egyetem orvosi karán az igazgatói tisztet is betöltötte. Ezáltal - amihez még csatlakozott a kórházak, mindenféle betegápoló intézmények, valamint a patikák országos felügyelete - olyan rendszer élére került, amely szervezetében lényegileg változatlan formában működött a miniszteriális rendszer megvalósulásáig (1848, 1867).78 Az első országos főorvos Veza Gábor (1728-1799), a budai várőrség és Pest megye főorvosa lett 1787.februárjától,79 az első erdélyi országos főorvos Neustaedtler Mihály Gottlieb (1736-1806) volt. Az egészségügyi osztály lényegileg teljes egészében átvette a volt egészségügyi bizottság feladatait, 1789-ben kötelezték a megyei hatóságokat, hogy félévenként (majd 1789-től negyedévenként) ide küldjék kötelező jelentéseiket, valamint a hatósági orvosi pályázatok hivatalos okmányait. Ennek az osztálynak felügyeleti és irányító joga nem teijedt ki az elkülönült igazgatású Erdély és Horvátország területére, a besztercei bányakamarákra, a Bánságra, valamint a katonai főkormányzóságokra. Tulajdonképpen csak a Helytartótanács egészségügyi osztályának létrehozásával vált működőképessé az 1770-es normatíva azon rendelkezése, amelynek értelmében minden helyhatóság alakítsa meg a felügyelete alá tartozó közigazgatási terület egészségügyi kérdéseinek irányítására az egészségügyi bizottságot. Ezek élén a megyei főorvos állt, akinek hasonló jogai és kötelességei voltak a vármegye területén, mint az országos főorvosnak országos szinten. Az alá- és fölérendelő szintek kialakításával és a szakmai irányítás metódusának pontos kidolgozásával a megyei bizottság egy alsóbb szintű egészségügyi irányító testületté vált. Az 1787-es rendelkezés megerősítette és tovább szabályozta a megyei főorvosok feladat- és jogkörét. Mindez kötelezővé tette számukra a felügyeletük alá tartozó települések rendszeres ellenőrzését, a bábák és a sebészek oktatását, a kuruzslás elleni fellépést, az ember- és állatjárványok elleni megelőző intézkedések foganatosítását. A már többször említett jelentéseknek nem csak az általános közegészségügyi, járványügyi elemzéseket kellett tartalmaznia, de a rendkívüli időjárásra, a különleges természeti eseményekre, az adott terület gyógyvizeire is ki kellett térni. Az orvos-meteorológiai megfigyelésekből a különösen 76 HAJDÚ Lajos: A közjó szolgálatában. A jozefinizmus igazgatási és jogi reformjairól. Bp., Magvető K., 1983. 118-120.p. 77 LINZBAUER: i.m. Tomus III/I. 299-300.p. 78 KAPRONCZAY Károly: Az orvosi igazgatás formáinak megteremtése a XVIII. században. In: Orvosi Hetilap, 1985,126,26, 1607-1608.p. 79 SÁGI Erzsébet: Veza Gábornak, Magyarország első protomedikusának élete és munkássága. In: Orvos- történeti Közlemények, 178-181,(2002), 157-166.p.
