Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK is. A Helytartótanács ezeken a bizottságokon keresztül juttatta el rendelkezéseit az alsóbb közigazgatáshoz, a vármegyékhez és városokhoz. A rendelkezés kimondta, hogy vármegyei fizikus csak egyetemet végzett orvos lehetetett, de a tisztségviselő (vármegyei vagy járási) sebésznek is el kellett végeznie az orvosi kar hároméves polgári sebész és szülészmesteri tanfolyamát. Az egészségügyi tanács utasításait - amelyeket az érdekeltekkel a saját anyanyelvükön kell tudatni — a felügyeletük alá tartozó valamennyi orvos, sebész, gyógyszerész, bába köteles betartani. A gyógyításban részt vevők megbízható és ellenőrizhető szaktudásának kérdése ismételten bekerült a rendeletbe: „Minthogy a tapasztalatlan és tudatlan orvosok rengeteg bajt okoztak az emberiségnek, csak az bocsátható orvosi gyakorlatra, aki valamely orvosi karral bíró örökös tartománybéli egyetemen orvosi oklevelet szerzett. Ha pedig valaki e nélkül folytatott orvosi gyakorlatot, ettől mindaddig eltiltassék, míg az előírt vizsgát le nem teszi.”11 A megyei orvosok kötelességeinek részletekbe menő felsorolása következik: mit kell tennie a hatóságok felé, milyen irányító és ellenőrző kötelességei vannak a sebészek, bábák és gyógyszerészek vonatkozásában, mik a teendői a ku- ruzslók üldözésében, stb. pl.: ha tudomásukra jut, hogy „vándorkomédiások, kóbor gyógyászok, kuruzslók (gyepmesterek, fűszerkereskedők, szülésznők) vagy más efféle emberek” gyógyszert kevernek, vagy árusítanak, azt azonnal jelenteni kell a hatóságnak. Gyógyszerészi munkát csak oklevéllel rendelkező személy végezhetett, a gyógyszertár a vármegyei, vagy városi orvos felügyelete alá volt rendelve, hasonlóképp a sebész is csak az orvos felügyelete alatt végezhetett gyógyító munkát. Nem csak szakmai előírásokat, de etikai szabályokat is megfogalmazott a rendelet, felhívta az orvosok figyelmét az egymás közötti torzsalkodás és felesleges szakmai versengés veszélyeire, mivel csak egy célt - a beteg gyógyulását - szabad szem előtt tartani. Egyforma lelkiismeretes ellátásban kell részesíteni a gazdagot és a nincstelent, a túlzott anyagi haszon hajszolásától tartózkodni kell. Köteles az orvos az életveszélyről tájékoztatni a páciensét, hogy az a szükséges végintézkedéseket megtehesse. A szakmai tapasztalatok gazdagodását is megemlíti a rendelet: ha valaki különleges ismeretekre tesz szert azt is jelentse a felsőbb hatóságoknak, mert a legfontosabb az orvosi tudomány előmozdítása a köz érdekében. Ahogyan a sebésznek és gyógyszerésznek megtiltották az orvosi működést, úgy az orvos sem gyógyíthatta a sebészi betegségeket. Az előírások fontos része avval foglalkozott, hogy a járványok (ember- és állatjárványok egyaránt) idején milyen magatartást kell tanúsítania és milyen intézkedéseket foganatosítania, (pl. ne hagyja el a szolgálati helyét semmiképpen, halaszthatatlan eltávozáskor hagyja meg elérhetőségi címét stb.). A sebészekkel foglalkozó utasítások első, kihangsúlyozott pontja a tudását bizonyító oklevél megszerzési kötelezettségére vonatkozott. Előírás volt, hogy belső bajokat nem kezelhet, gyógyszert nem készíthet olyan helyen, ahol van patika, bizonyos esetekben még az érvágástól is tartózkodjon, súlyos betegségben kérje ki az orvos tanácsát. Csak azokban az esetekben engedélyezték, hogy bizonyos „ártalmatlan” belső szereket alkalmazzon a sebész, ha a környéken nem volt orvos. Ha az orvos boncolást bízott a sebészre, azt az anatómia szabályai szerint volt köteles elvégezni és pontos feljegyzéseket kellett ennek menetéről készíteni. Bejelentés kötelezettsége volt a súlyos, vagy halált okozó sérülések észlelésénél.72 73 Külön kitért a rendelkezés a katonai kirurgusokra, akiknek engedélyezték, hogy a gyógyító személyzet hiányában szenvedő területeken polgári sebészként dolgozhattak. Ennek alapján azonban nem kaphattak letelepedési jogot, a katonai egység távozásával nekik is tovább kellett vonulniuk. A sebészekkel szemben támasztott erkölcsi elvárások tekinteté72 u.o. 11 l.p. 73 A rendelkezés I.rész. II. fejezet. III.§.
