Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK mint annak megakadályozására. A cenzúra gyakorlása hatalmat jelentett, éppen ezért nem ok nélkül folyt a küzdelem a jogok megszerzéséért, megtartásáért. A cenzúrái gépezet szabályai az évszázadok során folyamatosan módosultak, egyházi kézből állami irányítás alá kerültek, majd a nyilvános közhivatali jelleg titkossá, megköze- líthetetlenné vált. Kétségtelen tény azonban, hogy a közvélemény mindig olyan uralmi eszköznek tartotta, amely a szellem fejlődésének gátja, a műveltség és tudás szabadságának szétrombolója. Bármilyen formát öltött is a cenzúra a történelem folyamán, miden korban megmaradt a kollektív szellemiség alakításának, befolyásolásának és ellenőrzésének eszközeként. A kezdeti időben a cenzúra kizárólagosan az egyházi hatóságok helyi intézményeként működött. Már a nyomtatás hőskorából ismerünk cenzúrái rendelkezéseket: pl. a mainzi püspök 1486-ban elrendelte, hogy az egyházmegye bármelyik településén kinyomtatott könyvet be kell mutatni ellenőrzésre, aki ezt elmulasztotta, 100 arany bírságot fizetett. A francia király az egyetemre bízta a cenzúrázást, a kölni egyetemet 1497-ben pedig egyenesen a pápa ruházta fel evvel a joggal. A majdani VI. Sándor pápa 1501-ben egy - később az egyházra nézve egyetemes érvényű - cenzúrái szabályzatot dolgozott ki. A lateráni zsinat ezt 1515-ben fogalmazta meg végérvényes formában, Az első jegyzéket, amely a vallási-egyházi szempontból károsnak ítélt műveket tartalmazta Index librorum prohibitorum címmel 1564-ben a tridenti zsinat állította össze. A tiltott könyvek egyházi listáját később a közvélemény római index néven emlegette. A reformáció - bár a szabadabb gondolkodás jegyében indult - a várakozással ellentétben nem törölte el a cenzúrát. A protestáns Angliában 1637-ben rendezték a cenzúra ügyét és a legelőkelőbb közjogi méltóságokra bízták a különböző szakcsoportokba osztott könyvek kinyomtatás előtti ellenőrzését. Az ellenreformáció természetesen még nagyobb szigorral vette igénybe a cenzúra eszközeit, hogy az új eszmék terjedésének minél erősebb gátat tudjon vetni. Nem hallgathatjuk el, hogy a gondolat szabadságáért küzdők is éltek a cenzúra adta lehetőségekkel, amikor ellenfeleiket félre akarták állítani. így a francia felvilágosodás két vezéralakja, Voltaire és Diderot is. Diderot cenzorként működött és mindent megtett, hogy pl. Morellet abbé egyik nemzetgazdasági művének kiadását megakadályozza. Voltaire pedig - aki saját maga is szenvedte a cenzúra önkényeskedéseit - egész hadjáratot indított a cenzúra segítségével irodalmi ellenfelei legyőzéséért. Legkorábban Hollandiában mondták ki a polgári sajtószabadságot (17.században), ez eredményezte a holland könyvkultúra gyors felvirágzását. Eredményeként számos külföldi nyomdász és könyvkereskedő telepedett itt le és igen sok olyan könyvet nyomtattak ki a holland nyomdákban, amelyek kiadására Európa más országában nem nyílt lehetőség a cenzúra tiltásai miatt. A könyvkiadás, könyvnyomtatás, könyvkereskedelem megbecsült, jól jövedelmező foglalkozás lett, a polgári társadalom elismert rétegét alkották művelői. A könyv nem csupán a tehetősebbek, de a polgári és paraszti lakosság mindennapjainak is természetes alkotóeleme volt, a kultúra és a tudomány a virágzó kereskedelem és a világban való eredményesebb boldogulás alapjának számított. 27 Ausztriában és a Habsburgok fennhatósága alá tartozó többi közép-európai álamban azonban más volt a helyzet. A szinte középkori szellemet sugárzó cenzúrái törvények végrehajtása javarészt az egyetem kötelékében valósult meg. Bécsben csakúgy, mint a legtöbb 27 SCHOTTENLOHER,Karl: Bücher bewegten die Welt. Bd.l. Stuttgart, Hiersemann Verl., 1968. 213-217.p.
