Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK később választott hazájában - Ausztriában - éppen a protestánsok tartoztak a tudomány kirekesztettjei közé. A kiváló képességű, közkedvelt van Swieten ezután széles körű gyakorló orvosi tevékenységet végzett, de az elméleti kutatásokat sem hagyta abba. Ekkor kezdte meg Boerhaave műveinek kommentált kiadását.24 Van Swieten hírneve azonban túlszárnyalta Hollandia határait, így történhetett, hogy Mária Terézia kérésére őt hívták el a császámő beteg nővéréhez Brüsszelbe. A menthetetlen beteget ugyan nem tudta meggyógyítani, mégis ez a konzílium hozta meg számára a fordulatot. Mária Terézia 1745-ben meghívta udvari orvosának, amely invitálást némi gondolkodás után végül is elfogadott. További élete színtere, egészen 1772-ben bekövetkezett halálig, Bécs lett. Céltudatos, elgondolásaihoz szilárdan ragaszkodó, rendkívüli szervező képességekkel rendelkező ember volt. A haragtartás és a sértett bosszú sem tartozott tulajdonságai közé, hiszen az egyetemi oktatás átszervezésénél különös figyelmet szentelt a protestáns hallgatók érdekvédelmének, feledve a protestánsoktól elszenvedett otthoni megkülönböztetést. Bensőséges, barátinak mondható volt kapcsolata a császámővel, mindezt nem a saját, hanem a köz érdekeiért, az új szellemiségű reformokért vetette latba. Hazánk egészségügyének, orvostudományának és kulturális életének fejlődésére rendkívül nagy hatással volt van Swieten orvosi, szervezői és művelődés politikusi munkássága. Személyes kapcsolatai és egyéniségének kisugárzása hazai orvosaink tudományos tevékenységét, szakirodalmi kutatásaikat is befolyásolta. A 18.századi hazai orvos-és művelődéstörténet megértéséhez elengedhetetlenül fontos van Swieten munkásságának ismerete. Tudatosan építkező, szervező képességére jellemzően nem törekedett a tartalmat mellőző címek, méltóságok és tisztségek megszerzésére, betöltésére, csupán olyan pozíciókban maradt meg, amelyek reformtörekvései megvalósítását segítették. Nem volt tagja az udvari egészségügyi tanácsnak (Sanitäts-Hofdeputation), amely bürokratikus ügyrendjével akadályokat gördített volna elé, inkább a tanácsadó (Berater) függetlenebb, nagyobb beleszólást engedő posztját tartotta meg. A tanulmányi bizottságban (K.K. Studienkommission) másodelnökként foglalt helyet, de fenntartotta jogát a főiskolai tanulmányi ügyek és az orvosképzés szellemisége és szakmai szempontjai szerinti legfontosabb feladatkörökre: a császári könyvtár vezetője, a cenzúra bizottság elnöke, a bécsi orvoskar elnöke, a Habsburg-Monarchia egészségügyének legfőbb vezetője volt. Megteremtette a protomedicusi (főorvosi) állást, amelynek betöltésével „egészségügyi egyeduralkodó” (sanitärer Monarche) lett. 25 Az orvoskari professzori címet sem igényelte, bár egy ideig előadta az elméleti orvostudományt, mivel így bizonyos felsőbbségben volt a karral szemben, mégis elkerülte a személyes féltékenységeket. IV./3. A bécsi orvosképzés reformja - az „első bécsi orvosi iskola” létrejötte Bécs tudományos élete - beleértve az orvosképzést és az orvoslást is — ebben az időben hullámvölgyben volt. Az egyetemi képzés teljesen elszakadt a valóságtól, az orvosképzésben olyannyira fontos gyakorlati oktatásnak nyoma sem volt a császárváros egyetemén. Rövid négy év elegendő volt van Swieten számára, hogy áttekintse és megértse a helyzetet, sőt a változtatásokra is meg volt a terve. 1749-ben emlékiratot terjesztett be a császámőhöz, 24 van SWIETEN, Gerardus: Commentaris in Hermanni Boerhaave Aphorismos de cognoscendis morbis.Tomus 1-4. Lugduni Batavorum, Verbeek, 1742-1764. 25 LESKY, Erna: Österreichisches Gesundheitswesen ... 53-55.p. 42
