Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK mérése, stb.). Mindez felhasználható az állam gazdasági terveinek kidolgozásához, a foglalkoztatottság kimutatásához stb.15 Az egyéni szabadságjogok gyakorlásának egyik feltételeként jelölte meg a törvények ismeretét, mivel úgy gondolta, hogy „mindent szabad, amit a törvény nem tilt. ”16 Ezért a törvényeket minden polgár számára jól érthető formában kell megfogalmazni, mégpedig ki- nek-kinek az anyanyelvén, nyomtatásban vagy szóbeli kihirdetés útján. Lényeges szemléletbeli módosulás Sonnenfelsnél az állam kötelességeinek hangoztatása: az állam köteles védeni a polgárok személyi, vagyoni és becsületbeli biztonságát, gondviselésének ki kell terjednie az egészségügyre, a szegénygondozásra, a kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszerek ellenőrzésére egyaránt. 17 Az államigazgatás kiemelt jelentőségű területeként foglalkozott az egészségüggyel, annak országos, törvényes rendezésével. A feladatok megszervezésével, végrehajtásával a „medizinische Polizey” (orvosi rendészet) összefoglaló név alatt ismertté vált új közigazgatási, államigazgatási szakterület foglalkozott, éppen ezért nem meglepő, hogy osztrák területen az első - valóban nagy ívű - alapkoncepció kidolgozása az államigazgatási szakember, Sonnenfels nevéhez fűződik. Mint már említettük, bizonyos részintézkedések már bevezetésre kerültek, de az átfogó közegészségügyi rendelet kibocsátása még váratott magára. Érdemes odafigyelni a könyv megjelenésének évére - 1765 -, mivel a modem egészségpolitika előfutáraként számon tartott Johann Peter Frank (1745-1821) fő müve (System einer vollständigen medizinischen Polizei) csupán 1779-ben jelent meg. A kérdéskör egyik nagy tekintélyű elemzője - Erna Lesky - több vonatkozásban konkrét gondolati hasonlóságot mutatott ki Sonnenfels és Frank munkája között. A hasonlóság különösen az állam patemális szerepének kidomborításában nyilvánul meg, amit Lesky úgy minősít, hogy az már-már az egyén magánéletébe való beavatkozás. A különbségek abban rejlenek, hogy egyikük a jogász-közgazdász, másikuk az orvos szemszögéből közelíti meg a kérdést. A nép szociális helyzete és a betegségre való fogékonyság közötti összefüggést Frank az orvos indokaival, nagyobb meggyőző erővel támasztotta alá, mint ahogyan azt Sonnenfels tette.18 A lakosság egészségügyi ellátásának egyik fontos kritériuma a korszerű ismeretekkel bíró gyógyító személyzet, tehát első lépésként az orvosképzés reformját szorgalmazta Sonnenfels. Az orvosoknak, sebészeknek, bábáknak, patikusoknak, dajkáknak és mindazoknak, akik a betegellátás- és gondozás területén ténykednek, fontos a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazására tág teret biztosítani. Éppen ezért nélkülözhetetlennek tartotta, hogy minden városban legyen orvos és szakképzett bába, ha ezek fizetését a lakosság nem képes önerőből fedezni, akkor az állam gondoskodjon megfelelő javadalmazásukról. Bizonyos meghatározott régiókban egészségügyi felügyelők (physicusok) munkába állítását tartotta szükségesnek, akiknek sokrétű feladatkört szabott meg. Ellenőrizniük kellett a patikákat, drogériákat, a laboratóriumokat a megfelelő higiénés és szakmai előírások betartása végett, de figyelmüknek ki kellett terjednie a gyógyszerek árára és a kórházi és egyéb gyógyászati szolgáltatás díjszabására is, hogy ezek ne legyenek elérhetetlenül magasak a 15 Népesedési elmélete miatt összeütközésbe került az egyházzal, mivel a házasság intézményét is meg kívánta reformálni (a házasság megakadályozását öreg és beteg emberek között, ugyanakkor a cölibátusi fogadalom feloldását bizonyos esetekben). Migazzi érsek úgy nyilatkozott, hogy Sonnenfels ezzel megsértette a keresztény doktrínát. II József viszont lelkesen támogatta a népesedési tanokat. Rendeleteket is hozott ennek érdekében. 16 SONNENFELSd.m. l.köt. 56.p., - idézi Magyarország története... 884.p. 17 H. BALÁZS Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen. 1765-1800. Bp., Magvető K.,1987. 93-95.p. 18 LESKY,Erna: Österreichisches Gesundheitswesens im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus. Wien, Rohrer, 1959. 102-104.p./Archiv für Österreichische Geschichte. Bd. 122./ 39
