Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai

XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI

Pöstyén Jürdőhely a XVIII.században

nak, ezek lecsapolását, eltüntetését javasolja. Súlyosan egészségtelen szokásként szól a templomi temetésekről, mert a holttestek bomlása káros anyagokkal tölti meg a levegőt. Elítéli a dorbézoló életmódot, felemeli szavát a mértéktelen evés, ivás, és a fiatalság „léhaságaival” kapcsolatban. Hosszasan ír a kuruzslókról, sarlatánokról, és káros tevékenységükről, de nem kíméli a tudatlan, tanulatlan bábákat sem, panaszkodik az ennek következtében kialakult „jämmerlichste Zustände" miatt, és számtalan baj forrásaként hívja fel a figyelmet arra, hogy „die Dorfshebammen werden gar nicht unterrichtet,”176

A hazai gyógyvízkincs feltárására és szakirodalmi ismertetésére vonatkozóan is érvényes az a megállapítás, hogy kezdetben a kutatók öntevékenységére támaszkodott, később már felsőbb utasításra végezték ezeket a felméréseket, elemzéseket, az eredményt természetesen nyomtatásban is közreadták. A Helytartótanács 1763-évi rendelete szerint vált kötelezővé - a megyei főorvos intézkedési körébe utalva a végrehajtást - a megye területén lévő gyógyvizek felkutatása, összeírása, elemzése. Erdély vonatkozásában, 1773-ban Chenot Adám azonban csak a vizek összeírását rendelte el, az analizálást kötelező érvénnyel nem írta elő. A korábban ismertetett időszaki kiadványok példázzák, hogy milyen mennyiségben publikáltak gyógyvizekkel kapcsolatos közleményt hazai orvosaink, sőt számos önálló kötet is megjelent a gyógyvizek orvosi hasznáról. Magyarország két régiójában végeztek jelentősebb gyógyvíz-elemzéseket: Erdélyben és a Felvidéken (különösen Pozsony környékén). Ennek oka nem csupán e vidékek ásványi sókat tartalmazó vizekben és természetes melegforrásokban való gazdagsága volt, de itt alakultak ki olyan tudós társulások és kutatói együttműködések, amelyek ezt a munkát hangsúlyossá tették. A kémiai kutatások, és ezáltal a gyógyvízelemzések fejlődését támogatta a Felvidéken a Selmecbányái bányászati akadémia, Erdélyben pedig a kolozsvári kémiai-metallurgiai iskolának nevezett, számos orvos végzettségű tanárral működő vegyészeti tanszék is.177 A megjelent kiadványok tartalmilag,

176 WOLFF Andreas : Ueber einige erhebliche Flindemisse der Gesundheit in Siebenbürgen und besonders im Hermannstädter Bezirk. Hermannstadt, Martin Hochmeister, 1793. 17.p.

177 SZŐKEFALVI - NAGY Zoltán. Az egykori kolozsvári „kémiai-metallurgiai iskola”, in: Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Eger. 1968. 295-323.p. - SPIELMANN József- SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán - SOÓS Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora. In: Orvostörténeti Közlemények, 45,(1968), 9-56.p.

224