Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI observáltam, ’ s következendő képpen Diariumomba, avagy napszámos könyvembe szorgalmatossan följegyzettem, a ’ melyből ezen rövid summát-is egybe foglaltam, és olly világossan elődbe terjesztettem, hogy még a ’ közönséges ember-is könnyen meg-értheti, és a ’ szükségnek idején véle élhet.. ” - írta az előszóban. Ugyancsak itt említi meg, hogy szándékosan nem beszél a himlőoltásról, mivel erről egy önálló munkát kíván megjelentetni, egyébként is „ezen könyvetskét tsak nyomorúságban, és orvos nélkül lévő patzienseknek rendöltem”. A könyv nyelvéről igy nyilatkozik: „...ime Magyar nyelvben jelenik meg, a 'mellyben az Hlyeién dolgok felől nyomtatásban keveset, avagy éppen semmit sem találunk. ”, de utána elismeri, hogy csak segítség igénybe vételével tudta lefordítani a szöveget, mert „ annyira tudós abban nem vágyóié’. A munkát áttekintve megállapítható, hogy valóban nem elvont tudományos elmélkedésről van szó, hanem az észlelt és gyógyított hirnlos és kanyarós esetek leírásáról, gyakorlati tanácsokról, számos helyen az alkalmazásra javasolt gyógyszerek receptjével egyetemben. Weszprémi István orvosi életrajz-gyűjteményében11 a következőket írja róla: „E város / t.i. Sopron/ nagyérdemű elöljárósága ezt a füzetet nemrégiben közhasználatra újra ki akarta nyomatni, de a mi orvoskollégiumunk úgy döntött, hogy a szerző gyógymódszere sem a mi éghajlatunknak, sem a bárhol lakó zsengébb gyermekeknek nem felel meg, de az arrafelé lakó műveltebb magyarok finom füle sem bírta volna ki a fordítást bosszúság nélkül. ” így a könyv több kiadást nem ért meg. A gyermekgyógyászati irodalom első igazi gyöngyszeme Weszprémi István sokoldalú tehetségét dicsérve A ’ kisded gyermekek nevelésekről való rövid oktatás címmel Kolozsvárott, 1760-ban, Páldi István nyomdájában került kinyomtatásra. Nem kizárólag orvos-egészségügyi felvilágosító mü, lényegesen több annál, hiszen általános pedagógiai tanácsokat is tartalmaz, Locke és Rousseau neveléselméleti hatása erősen befolyásolta a szerzőt munkája megírásában.12 A bevezetőben Weszprémi a megrögzött szokásokban gyökerező tudatlanságra hivatkozik a gyermekápolási problémák kapcsán: ”... ritka az, a ’ ki értelmes Orvos Doktornak tanátsával kívánna élni máskor, hanem midőn megbetegednek, holott arra kellene vigyázni kiváltképpen, hogy meg-ne betegednének és a nyavalyáktól eleve ol- talmaztatnának. Innét vagyon, hogy többen halnak ki az Emberek közzül öt Esztendőn alól, mint kik Életeknek ötödik Esztendejét elérték volna... ” Majd abbéli reményét fejezi ki, hogy „Vajha eljöne már valaha az a’ boldog Idő, mellyben az értelmes Tudós Emberek a’ mi nemzetünkben is a’ Gyermek’ Nevelésébe belé tekintetnének, ne bíznák azt egyedül az Aszszony-emberekre, a ’ kik tsak Nagy-Annyoktól reájok szállott régi szokások szerént intézik e ’ részben-is dolgokat” Hevesen ostorozta az elavult szokásokat, az egészségételen, szoros pólyázást, de az újabb divatot is, ahogyan az előkelő asszonyok „elunják magokat” a gyermek szoptatásával, ezzel egyenesen „a Természet ellen vétkeznek”. Számos megszívlelendő tanáccsal szolgált a csecsemő, majd a kis gyermek elválasztás utáni táplálásával, a dajka személyével kapcsolatban. Leírta a jellegzetes csecsemő- és kisgyermekkori betegségeket és gyógyításukat. A megelőzés egyik fontos elemeként kiemelte a himlőoltást, amelynek alkalmazásával angliai útján ismerkedett meg és tudjuk, hogy londoni orvosi gyakorlata során számos gyermeket is beoltott. Az egészséges életmódra való nevelést már ifjú korban el kell kezdeni, vallotta Weszprémi, ez sarkalta könyve megírására is. Több vonatkozásban inti a szülőket a túlzásba vitt kényeztetés, a túl meleg öltöztetés, a gyakori és mennyiségben megterhelő etetés rossz szokása miatt. Hasznos tanácsokat ad a kis gyermek kézügyességének fejlesztésére, valamint járásra és beszédre tanításukkal kapcsolatban is, utóbbiról az a 11 WESZPRÉMI István. Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz. Lipcse, Sommer, 1774. (Kétnyelvű kiadás: Budapest, Medicina, 1960.) 241 ,p. 12 PUKÁNSZKY Béla: A gyermekkor története. Budapest, Műszaki K., é.n. 136-139,p. 185
