Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA saság, amely ekkor már Magyar Hírmondó címen jelentette meg folyóiratát.207 A kötet nyelvi iskola és rendkívül sok vita, bírálat kiindulópontja lett. Mind a kortársak, mind az utókor sokat foglalkoztak vele, a vélemények erősen megoszlottak.208 209 Kazinczy Debrecent a nyelvi konzervatívizmus fészkének tartotta, hasonló ellenszenvvel nyilatkozott róluk és tevékenységükről, mint egész élete folyamán Verseghyről. Egyik jó barátjának - a grammatikában érintett - Földi Jánosnak is elítélően nyilatkozott róluk. Egyes vélemények szerint, amikor Földi ki akarta adni Magyar nyelvkönyv, avagy grammatika címen 1790-ben megírt munkáját, éppen Kazinczy rendkívül éles hangú kritikája miatt fulladt kudarcba a megjelentetés. „Bosszant Debreczen” — írta Kazinczy Berzsenyinek egyik levelében -’’kik azt tartják, hogy a ’ Magyar nyelv eine abgeschlossene Sprache, mint a ’ görög és római, és hogy ebből sem elvenni nem szabad semmit, sem hozzáadni, sem változtatni. ” 209 Feltételezhetően a debreceniekkel való személyes ellentétei vetítődtek ki a „Grammatikára ”, mivel semmi egyéb nem indokolja az éles és egysíkú bírálatot. A kötet szerkesztői a következőképpen nyilatkoztak az újításokról a bevezetőben: „ Új szók tsinálása nem tilalmas...” Ezek használatát főként a tudományban tartották kívánatosnak, ugyanakkor a meghonosodott idegen szavakat sem akarták kiirtani a szaknyelvi alkalmazásból. Az előzőekben már említett nyelvtani zűrzavar, a helyesírási ingadozás és következetlenség, a sok esetlen új szó és alkalmatlan, erőltetett szakkifejezés, valamint mindezeket átérezve a nyelvért való aggódás arra ösztönözték őket, hogy kimondják: szükséges, elengedhetetlen egy jó nyelvtan és egy jó szótár, amely törvényül szolgál az íróknak, egyenlőséget hoz az irodalomban, a tudományok magyar nyelvű műveléséhez létrehozza a nyelvi eszközöket. Ezt a gondolatmenetet később Toldy Ferenc is bírálta. Elsősorban azért, mert a grammatika megírását alapos előtanulmányokhoz kötötte, a szótárról pedig úgy vélekedett, hogy „aszótár ... csak gyűjtője és bírálója lehet... egy tudományos irodalom által teremtett műnyelvnek... ”210 211, vagyis nem lehet előbb összeállítani a szótárt, mint ahogyan a nyelvhasználatban azok létrejönnek. A ,JDebreceni grammatika”-ról pedig összegezve azt a véleményt alkotta, hogy legalább annyi kárt okozott a nyelvnek, mint hasznot, hiszen a református iskolákban hosszú évtizedekig tankönyvként használták, ezért „bemotskolta az öszves református irodalmat is hosszú időre. ”211 A közelmúltban Benkő Lóránt már sokkal higgadtabban foglalta össze a debreceniek működését és értékelte a „Grammatika ’’jelentőségét a 18. századi nyelvújításban. O azt mondja, hogy bár Debrecen valóban a nyelvi konzervatívizmus híve volt, a korabeli nyelvtanok között mégis ez volt az egyik legszínvonalasabb, mivel nem hirdette egyértelműen az ortológiát. Az általuk túlzásnak vélt modernizálást elsősorban a szépirodalomban igyekeztek megakadályozni, a fiatal nemzedék eleven, eddig szokatlan stílusát ítélték el, „különös cifraság”-nak, „a beszédben való helytelen bújálkodás”-nak tartva azt. A pályázaton - csak fél sikerrel - részt vevő két orvosdoktor kedvét szerencsére nem szegte a fiaskó. Gyarmathy Sámuel nyelvészeti kutatásai az Erdélyi Nyelvmívelö Társaság körében, Aranka György támogatásával bontakoztak ki, erről a Nyelvmívelö Társaság tevékenységét taglaló fejezetben fogunk részletesebben szólni. Földi János pedig - Diószeghy 207 Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenben egy Magyar Társaság. Béts, a Magyar Hírmondó íróinak költségével - Alberti betűivel, 1795. 208 CSETR1 Lajos: A magyar nyelvújítás kora irodalomszemléletének nyelvfilozófiai alapjairól. In: Irodalom és felvilágosodás...220-279.p. 209 BENKŐ Lóránt: i.m. 16-17.p. 210 TOLDY Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelen korig. Pest, Emich, 1864-1865. 113-114,p. 211 u.o.: 35-37, 150-164, 178-181.p. 166
