Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA azonban megelőzte kettejük személyes találkozását.107 Az 1779. május 10-én tartott ülésen határozták el a társaság létrehozását, a tulajdonképpeni alakuló ülés július 12-én zajlott le. A társaság elnökének Orczy Lőrincet nyerték meg, 12 belső és 7 külső tagjuk volt. A belső tagok névsora: Bessenyei főtitkárként, Ányos Pál másodtitkár, Ányos János, Barcsay Ábrahám, Bárótzi Sándor, Bornemissza János, Gindl József, Horányi Elek, Mészáros Ignác, valamint Glosius Sámuel megyei főorvos, Rácz Sámuel, az egyetem ifjú tanára és Hatvani István debreceni professzor. Külső tagok voltak: Bessenyei Sándor, Fejér Antal, Gánóczy Antal, Sárospatakról Szilágyi Márton, a két további orvos tag a debreceni Weszprémi István valamint Molnár János, aki 39 évig volt Székesfehérvár orvosa. Az alapszabály tervezetnek is több változata készült el, a szöveg-variánsok elemzése arra enged következtetni, hogy Paradies felkérése - legyenek a Societé Patriotique magyar szerve - bizonyos módosításokat eredményezett. A magyar nyelv ügyének kizárólagos ápolása egy szabálypontra zsugorodott, viszont bekerült a Paradies-féle társuláshoz való csatlakozás szándéka.108 Még néhány jelentős elhatározást kell megemlíteni. Az első, hogy a tagok felekezeti hovatartozásuk figyelembe vétele nélkül felvehetők (a tagok között számos protestáns is található). A második fontos kijelentés: ’’Semmi nemű dolga a Társaságnak titokban nem lehet. Valamit tsinál mind világ elibe nyomtatásba kell neki jönni. Tudjuk úgy is, hogy a titkok tsak ott szoktak tartatni, hol az emberi értelem nem láthat: mivel pedig ezen Társaságnak Látás a tzélja, a titok Tárgya nem lehet”'09 Nem kétséges, hogy eleve el akarták kerülni a szabadkőműves szervezkedés vádját, ami néhány év múltán csaknem valamennyi társasági tervvel kapcsolatosan felmerült, mondván: „valamiféle szabadkőművesek bandája fogna lenni”.110 A tevékenységi kör meghatározására vonatkozik, hogy az irodalom, a mesterségek (ez jelenthetett bármely tudományágat is) és a földművelés hathatós előmozdítása érdekében kívánnak buzgólkodni. A társaság felvirágzása azonban nem következett be, tulajdonképpen 1790-ben már be is fejezte működését. Okát többféle indokkal magyarázták. Az egyik változat szerint nem kaptak a működéshez uralkodói engedélyt és támogatást (hiszen arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy beterjesztésre került volna), ezért akadt el a munka. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy az „anyaegyesület” - a Paradies-féle társaság - hanyatlása, majd megszűnése értelmetlenné tette a hazai munkálkodásnak ezt a módját, Bessenyei - majd az ő szellemében Révai Miklós - pedig más testületi formában próbálta a magyar tudományosság fejlődését előmozdítani. XI./9. Windisch Ungrisches Magazin-j a A pozsonyi Windisch Károly Gottlieb (1725-1793) nevét az előzőekben már többször említettük, a társaság és tudományszervezési próbálkozásai kapcsán, illetve az időszaki kiadványok magyarországi meghonosításáért végzett jelentős tevékenysége felidézésére. Ungrisches Magazin című lapjával a sajtótörténeti összefoglalások meglehetősen mostohán bánnak, általában kizárólag a hazai német nyelvű folyóiratok egyik jellegzetes 107 NÉMEDI Lajos: Bessenyei György utóélete. In: Irodalom és felvilágosodás. Szerk.: Szauder József és Tamai Andor. Bp., Akadémia K., 1974. 739.p. 108 „Ezen egész Magyar Társaság tagjává tétetik az Európai Nagy Tudós Társaságnak, mely már egész világra kiterjedt, s fő Gyülekezeteit Hessen-Homburgban azon Haza fejedelme alatt tartja ki annak feje.”-v.ö.: NÉMEDI Lajos: Hazafiúi Magyar Társaság... 295.p. 109 u.o. 296.p. OO íj n 148
