Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA A bécsi császári könyvtár egyik nagy terme Kollár Adám Ferenc (1718-1783) jogtudós, császári - királyi udvari tanácsos, a bécsi udvari könyvtár igazgatója, számos történettudományi munka szerzője volt. Ahhoz, hogy a tervezet létrejöttének körülményeit megismerjük, majd kudarcát megértsük, szólnunk kell Kollár életútjáról, az udvarhoz és a kortárs tudós körökhöz fűződő kapcsolatáról. A felvidéki (Terehova, Trencsén megye) születésű Kollár Besztercebányán, Selmecbányán, majd Nagyszombatban kezdte tanulmányait. 1737-ben, 19 évesen belépett ajezsui- ta rendbe. A noviciátus évei után különös figyelemmel fordult a klasszikus nyelvek, a filozófia és a tanári pályát megalapozó un. repetitio humaniorum ismeretei felé. 1744-től Liptószentmiklóson tanított, de elöljárói felismerve remek nyelvtehetségét, visszarendelték Bécsbe. Itt két évig hébert és egyéb keleti nyelveket tanult és megkezdte teológiai tanulmányait, ezt azonban nem fejezte be, mert 1748-ban megvált a rendtől. Sorsa ezután fonódott össze Gerard van Swietennel, az udvari könyvtárral és az udvarral, a birodalom művelődésének alakításával. Van Swieten szívesen állt a jó képességű, kiválóan képzett fiatalember mellé és személyes ajánlására Mária Terézia hamarosan felvette a Hofbibliothek tisztviselői közé. Filológiai előtanulmányai alkalmassá tették erre a munkakörre. 1748-1751 között van Swieten orvostanhallgatóit tanította görögre és latinra. Egy évvel későbbi írásaiból azt is megtudjuk, hogy 13 magyar növendéket gyűjtött maga köré, akiket magyar diplomatikára, államjogra és történelemre tanított, közöttük volt pl. Kovachich Márton György is. A császári könyvtárban való alkalmazása szerencsés ötletnek bizonyult, hiszen alapvető adottságai megvoltak erre a munkára. Valószínűleg ez is hozzásegítette későbbi forráskutatói, tudományszervezői és kultúrpolitikusi munkásságának sikerességéhez. Minden tekintetben a felvilágosult abszolutizmus híve és képviselője volt, a történelmi és aktuálpolitikai kérdésekben egyaránt. Jelentős szerepe volt a monarchia és ezen belül az egykorú magyar művelődés szervezésében. Történetírói munkásságának értékes bizonyítékai nyomtatásban kiadott könyvei, ő az első magyar jogtörténeti müvek szerzője, forráskutatóként több, addig 130
