Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA fogalmazta - „a magyar nép dicsőségéhez tartozik, hogy több nyelvet szokott anyanyelvként használni”. A részletekbe menő bemutatás azonban mégsem kelti a társadalom túlzott széttagoltságának érzetét, mivel az együttélésre való képesség, a tolerancia készség, az értékrend és a szokások kapcsolatrendszere és kölcsönös elfogadása egységgé ötvözte a sokféle etnikumot.16 Országjáró munkája akadálytalanná tétele érdekébenőé/ 1720-ban engedélyt kért Pozsony vármegyétől, hogy saját maga, vagy megbízottjai zaklatások nélkül bejárhassák a megyét. Nem gondolta, hogy milyen kellemetlenséget zúdít önnön nyakába, mivel még az esztergomi vikárius is foglalkozott „bizonyos ágostai hitvallású prédikátor” ügyével, aki ugyan azzal a feltétellel megkapta az engedélyt, hogy kiváltképp vallási ügyekről nem tudakozódhat, ennek ellenére mégis az lenne a kívánatos, hogy indítsanak ellene vizsgálatot, és addig ne merészelje elkezdeni földrajzi-néprajzi kutatásait, amíg a szigorú kérdésekre nem válaszolt. Még az a gyanú is felmerült, hogy „valaki” megbízásából dolgozik, netán kém.17 Pálffy Miklós nádor maga elé idézte, majd a kihallgatás végeztével beajánlotta Bélt a királynak, így a továbbiakban királyi engedély birtokában folytatta kutatásait. Ezután Bélnek a királynak címzett levélben kellett a feltett kérdésekre válaszolnia. Bél ekkor is büszkén hangoztatta, hogy senkitől sem kapott megbízást, egyedül saját jószántából vállalkozott erre a munkára, hogy a külföldiek hazánkról alkotott téves véleményét eloszlathassa. Mellékelte a Prodromus - az első mintakötet - tervezetét is a királynak küldött levélhez és újólag megismételte, hogy ő nem képes egyedül mindezt elvégezni, külföldi és hazai tudós férfiak közreműködésére számít.18 A munkálatok későbbi során is sok konfliktusba keveredett a Helytartótanáccsal és a vármegyével, ugyanis a - legalább is a tudományos feltárás szempontjából - legártatlanabbnak tűnő kijelentéseibe sorra belekötöttek, kioktatták, felelősségre vonták. A nép erkölcseinek leírását botrányosnak találták, sőt még azt a feljegyzést is megkritizálták, hogy a Bars megyei parasztok csömör ellen ecettel vegyített zúzott hagymát használnak orvosságként.19 1723-ban, Nümbergben megjelent a Magyarország leírásának mintakötete, a Prodromus,20 A kötet elején felsorolta segítőit: közöttük volt Möller Károly Ottó és Hermann András a gyógyvizekről írott munkájukkal. Még további orvosokat is felsorolt, akiktől segítséget remélt: Raymann János Adám, Milleter János, Fischer Dániel21 Liebezeit György Zsig- mond, Komáromi János és Stocker Lőrinc nevét olvashatjuk. Magyarország leírásának valamennyi kötete nem jelent meg Bél életében, a kéziratos hagyaték feldolgozása azonban nyilvánvalóvá tette, hogy bizonyos vármegyék leírásában kik működtek közre, közülük 16 KINCSES Katalin Mária: :”mores et consuetudines ... variant” A nyugat-dunántúli népek Bél Mátyás írásaiban. In: u.ö.: Kultusz és hagyomány, Tanulmányok a Rákóczi -szabadságharc 300. évfordulóján. Budapest, Argumentum, 2003. 33-72.p. 17 WELLMANN Imre: Bél Mátyás (1684-1749). In: Történelmi Szemle, 1979, 22, 2. 380-391.p. 18 A kérdéses kérvények fogalmazványai az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban találhatók. Hist. VII.c.3. ff.60-72. - V.Ö.: SZELESTEI :i.m.68.p. 19 WELLMANN: i.m.: 388.p. 20 Hungáriáé antiquae et novae prodromus. Norimbergae, Peter Conrad Monath 1723. 21 Még mindig töretlenül reménykedett Fischer közreműködésében, annak ellenére, hogy az 1718-ban nyíltan visszautasította Bél kérését. Bél elgondolása az volt, hogy Fischer gyűjtsön orvos és természettudományi adatokat Szepes megyében, különös hangsúllyal az ásvány- és gyógyvizekre. Fischer és Bél ellentéte egyértelműen szakmai vita volt, Fischer ugyanis nem értett egyet azzal, hogy nem képzett szakember is gyűjtsön adatot, „a jobb híján” elvnek megfelelően. A szakképzetlenség hiányát - bizonyos témák vonatkozásában - magára a szerkesztőre is értette. Ld.: BÉL Mátyás levelezése. Sajtó alá rend., bev., jegyz,: Szelestei N. László. Budapest, Balassi, 1993. 50.p.
