Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

X. A kultúra közvetítői és művelői: az értelmiség a XVIII. század magyar társadalmában

X. A kultúra közvetítői és művelői: az értelmiség a XVIII. század magyar társadalmában

Még emlékezhetünk azokra a vitákra, amelyekben a historiográfia különböző területeinek művelői azt elemezték, hogy a felvilágosodás korában a társadalomnak az a vékony rétege, amely a tudományok, az oktatás, vagy egyéb - felsőbb szintű tanulmányokat igénylő - szakterületen tevékenykedett, kutatásokkal, könyvek megjelentetésével gazdagította az ország kultúráját, mennyiben nevezhető (a mai fogalmak szerint is) értelmiségnek.1 Létszámuk az ország összlakosságához képest valóban csekélynek mondható, hiszen a II. József féle népszámlálás, valamint Schwartner Márton statisztikája2 alapján kb. 15, maximum 20 ezerre tehető számuk, ebből 1500 fő Pest-Budán élt. Ez a városhoz, fővároshoz kapcsolódás is fontos és jellemző tényező a polgárosodásban betöltött szerepüket illetően. Visszatérve a számokhoz: az 1500 fővárosi értelmiségiből mintegy 470-en a közigazgatásban dolgoztak hivatalnokként. Ez az adat a társadalom átszerveződésére, a közigazgatás tereziánus és jozefinista „szakszerüsitésére”, az iskolázott hivatalnoki gárda jelenlétére utal 3

Korábban már hivatkoztunk - mind az európai, mind a hazai viszonyok jellemzésekor - a tudományos élet, a művelődés és oktatás ügyének fokozatos laicizálódására. A folyamat alakulását jelentősen befolyásolta továbbá a katolikus és a protestáns egyházak „versengése” a kulturális hegemóniáért. Míg a század első felében az egyházi tanintézetek törekvése hagyományosan az egyházi értelmiség utánpótlásának biztosítása volt, a század második részében ez már a különböző társadalmi hovatartozású növendékek - nem csak főnemesi és nemesi származásúak - világi pályára való felkészítésére irányult.4 A természettudományok és ezen belül az orvostudomány szempontjából jelentős szerep hárult a protestáns iskolák korszerű szellemű tanítási módjára. Az orvoslás, az egészség ügyének fontosságára mutat azonban, hogy mind a katolikus, mind a protestáns egyházi fennhatóságú intézmények megtették lépéseiket ennek fejlesztése érdekében: a jezsuiták élenjártak a gyógyszer- tárak alapításában, a katolikus ápoló rendek szegénygondozásra, betegápolásra kórházakat nyitottak, ugyanakkor a protestáns kollégiumi tanárok között több volt az orvosi végzettséggel is rendelkező (pl. Hatvani István (1718-1786) a debreceni kollégium tudós tanára orvos, fizikus, csillagász, vegyész, matematikus, és még ki tudja mi mindenhez értő volt egy személyben, amellett, hogy egyházát következetesen szolgáló teológus maradt mindvégig), hatásukra az ott nevelkedettek közül sokan választották később az orvosi pályát.

A kis létszám tényétől eltekintve a magyarországi értelmiség nemzetközileg is elismert, Közép- és Kelet-Európábán pedig különösen kiemelkedő színvonalat képviselt. A szellemi élet gócpontjai az országnak olyan részein alakultak ki, amelyeket a történelem

1 Vita az értelmiség fejlődéséről a 18. században, in: Századok, 1978, 112, 1, 154-161 .p.

2 SCHWARTNER Martin: Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, Trattner, 1798. 606 p.

3 KOSÁRY Domokos: Értelmiség és kulturális elit a XVIII. századi Magyarországon. In: Kosáry: A történelem veszedelmei. Bp., Magvető, 1987. 138-157.p.

4 MOLNÁR Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században, l.köt. Bp., MTA, 1881. 496-97.p.

115