A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. Promóciós könyvek III. (Budapest, 2006)
Bevezető
séggel bírtak, mint a hagyományos érettségivel rendelkező társaik, az egyetem folytatása sokszor hihetetlen erőfeszítéseket igényelt tőlük. A koalíciós időkben az átalakítások csak a személycserék szintjén érintették az egyetemet, ezzel azonban sikerült „felpuhítani” az egyetemi autonómiát korábban oly határozottan védő tanári karokat. Az újonnan katedrára kerültek nagyobb része pártkötődése révén már közel sem képviselt a korábbihoz fogható ellenálló erőt a politikai hatalom „behatolási kísérleteivel” szemben. 1949-től kezdve a magyar felsőoktatás egymást követő reformok során ment keresztül. A legfontosabb változás, hogy az egyetemeket érintő kérdések eldöntése teljesen kikerült az intézményekből, de még a VKM is csak végrehajtó szerepet kapott. A döntéshozatal az MDP felső vezetésében, a politikai bizottságban, de még inkább a központi vezetőségben, esetleg még szőkébb, informális grémiumokban történt. Ezzel az egyetemi autonómia előbb kiürült, majd később formálisan is megszűnt. Jelentőségében összehasonlíthatatlanul kisebb intézkedés volt, de nagy ellenérzést váltott ki, hogy eltörölték az orvosdoktori diplomákat, így az alapképzés után a végzettek okleveles orvosként kerülhettek a pályára. Megjegyzendő, hogy ez az egyébként logikus elgondolás, mely az orvosi és jogi karokat e tekintetben a többi szak gyakorlatához közelítette volna, már a harmincas években felvetődött. A háború után, a hallgatói létszámnövekedés miatt jelentősen növelni kellett a tanszékek számát, amit részben új alapításokkal, részben régebb óta szünetelő tanszékek újjászervezésével, külső intézmények bekapcsolásával, illetve egy esetben a Bölcsészkartól való átvétellel értek el. Ily módon 1945-1951 között 3 klinikával és 10 intézettel, tanszékkel bővült a kar. Egyes tanszékek alapítása a tanrendmódosulással állt összefüggésben. Politikai okokból vezették be az ideológiai tárgyak, az orosz nyelv, a honvédelmi ismeretek, illetve ez utóbbival kapcsolatban a testnevelés oktatását. Ezeket az addig véghezvitt változásokat az 1951-es tanulmányi reform rögzítette. Változtak az oktatás módszerei, igazodva a hallgatóság egy részének gyengébb előképzettségéhez. A középiskolákban használt tanulási technikák váltak uralkodóvá. Az egyetemi oktatásban oly fontos külkapcsolatok drasztikusan leszűkültek még a többi „népi demokratikus” ország vonatkozásában is. Gyakorlatilag szinte csak a „szovjet kapcsolat” létezett, ahonnan - más egyetemekhez hasonlóan - vendégtanárokat hívtak meg. Mindezen drasztikus beavatkozások az egyetemi oktatásba óhatatlanul a képzés színvonalának csökkenését eredményezték. Az egyházak elleni harc jegyében változtatták meg az egyetem nevét. így 1950. szeptember 1-jétől az intézmény alapítója neve helyett egyik legjelesebb tudós-tanáráét, Eötvös Lt>- rándét viselte. A Minisztertanács 1950 végén, szakítva a korábbi gyakorlattal és hagyományokkal, határozott a szakminisztériumok alá rendelt szűk profdú szakegyetemek létrehozásáról. Ezt részben új intézmények alapításával, részben már meglévők megbontásával kívánták elérni. Az átszervezések során a 30-as évek szovjet felsőoktatási rendszerét vették mintának, tekintet nélkül arra, hogy az azóta eltelt idő alatt ezt már a Szovjetunióban is jelentősen módosították, visszaállítva a felsőoktatás egységes irányítását. Az akció befejezésének határidejét 1951. február 1-jére tűzték ki. Ennek keretében történt meg a tudományegyetemek orvoskarainak leválasztása és önálló egyetemekké alakítása. Ezzel párhuzamosan az új orvos- egyetemek többé nem a Vallás- és Közoktatásügyi, hanem az. újonnan felállított Egészségügyi Minisztérium alárendeltségébe tartoztak. 1951. február 1-jétől tehát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Kara mint önálló Budapesti Orvostudományi Egyetem folytatta működését. Kötetünk a Pázmány Péter/Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvosok promóciós könyvének szöveghű kiadása. A nevek után olvasható a születési hely és idő, majd a diploma minősítése, és a promóciós könyvben szereplő eredeti sorszám. A köny- nyebb tájékozódást a kötet végén található személy- és helységnévmutató segíti. A visszakeresést a szövegben a nevek előtt álló folyamatos sorszámok teszik lehetővé. A helységnévmutatóban a határon túli településeknél megadtuk az idegen névváltozatot is.
