A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1951-1969 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. Promóciós könyvek IV. (Budapest, 1997)

Bevezetés

a Karolina úti Helyreállító Sebészeti Kórházból megalakult az Ortopédiai Klinika. 1953 jan. 1-től a János Kórház női tbc osztályán működő Tüdőgyógyászati Tanszék Tüdőgyógyászati Klinika néven működött tovább. 1955-ben az Ideg- és Elmegyógyászati Klinika szétválasztásával hozták létre a Neurológiai, és a Pszichiátriai Klinikát, melyek később I.sz. és II.sz. Ideg- és Elmegyógyászati Klinika néven működtek tovább. 1959-ben, a Fogorvostudományi Kar megalakulása után osztották fel négy részre a Stomalológiai Klinikát. így jöttek létre a Szájsebészeti (1966-tól Szájsebészeti és Fogászati Klinika), a Fogpótlástani, a Konzerváló Fogászati és a Gyermekfogászati Klinikák. Ez utóbbi már 1950-től az Orvoskarhoz tartozott, mint a Stomalológiai Klinika Gyermekfogászati Osztálya. Szintén 1959-ben, az Országos Kardiológiai Intézet és az István Kórház ni. sz. bclosztálya összevonásával született a IV. sz. Belgyógyászati Klinika.

1951- ben állították fel a Marxizmus-Icninizmus tanszéket, amit 1952. szeptemberében a Testnevelési tanszék követett. Ebből 1957. május 30-án alakult meg a Budapesti Orvostudományi Egyetemi Sport Club, az OSC. 1953 nyarán jött létre a Gyógyszerészi Szerves Vegytani Intézet és az Egészségügyi Szervezési Tanszék, majd 1959-ben a Klinikák Kísérleti Laboratóriuma. Végül 1967-ben csatolták az egyetemhez a hat évvel korábban alakult Gerontológiai Kutató Csoportot. így e rövid időszakban összesen 9 klinikával és 6 intézettel bővült az egyelem.

A komoly extenzív növekedés mellett azonban a korábbinál sokkal szorosabb központi irányítás alá vont egyetemeknek a minisztérium szabta meg a területi ellátásban való részvétel arányszámait. Ez a BOTE esetében 75 %-os volt - a belgyógyászatban 80% - lényegesen túlhaladva a korábbi színvonalat. A klinikai ágyak nagy része ilymódon kikerült az intézmény kezéből, vagyis ezekre az ágyakra nem az oktatás céljainak megfelelően válogattak betegeket.

Jelentősen átalakult a hallgatóság társadalmi összetétele. Hasonlóan az első világháborút követő helyzethez, 1945 után is ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a pálya, illetve szélesebb értelemben a felsőoktatás iránt. Ezért már 1946/47-től korlátozni kellett a felvettek létszámát. Igazodva a koalíciós idők demokratikus szelleméhez igyekeztek elősegíteni a szegényebb sorsú, ún. népi származású jelentkezők bejutását. Az érettségi eredmények alapján, de a szociális helyzet figyelembevételével külön kari bizottság döntött a felvételekről. A kommunista párt hatalomátvétele után politikai okokból tovább kellett növelni a most már munkás-paraszt származásúnak nevezett hallgatók arányát. Ezt a célt szolgálta az ún. szakérettségi rendszer. Az ilyen végzettségű hallgatók felvétele az 1949/50-cs tanévtől indult meg és az 1955/56. tanévvel zárult le. Mivel ők lényegesen gyengébb előképzettséggel bírtak, mint a hagyományos érettségivel rendelkező társaik, az egyetem folytatása sokszor hihetetlen erőfeszítéseket igényelt tőlük. 1963-ban új, pontszámrendszereu alapuló felvételi rendszert vezettek be.

1952- ben, tehát még a külön kar felállítása előtt indult meg az újrendszerű fogorvosképzés. Ennek lényege, hogy a fogorvosképzést különválasztották az orvosképzéstől, tanulmányi idejüket pedig öt évre csökkentették. Ugyancsak

6