A selmecbányai m. kir. Bányász és Erdész Akadémiai Kör évkönyve, 1903-1904 (S/1974)
25 Most még csak az önképzőkör választmányában beállott változásról kell a t. közgyűlést értesítenem. Ugyanis Szőllősy Bélának, volt önk. köri titkárnak, az akadémiáról való hirtelen és gyászos eltűnése folytán megüresedett titkári tisztet — az idő rövidsége miatt a közgyűlés nem tartván érdemesnek azt új választmányi tag beválasztásával pótolni, — Pukács Endre, az akad. köri főtitkár, s önk. köri választ, tag, volt szives magára vállalni a még hátra levő pár hétre. Miért is e helyen el nem mulaszthatom, hogy neki köszönetét ne szavazzak. Mindössze ennyi az, mivel a t. közgyűlésnek az önképzőkör ez évi működéséről beszámolhattam. Az eredményt tekintve, az igaz, hogy e működés nem tartozik a virágzóak közé; de ha tekintetbe vesszük azt a szomorú tényt, hogy a megelőző 3 év alatt önképzőkörünkben úgyszólván minden élet kihalt, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy ily szomorú előzmények után az önképzőkör az idén sem volt képes a kívánt eredményt felmutatni. Megtett a választmány minden lehetőt arra nézve, hogy felrázza a tagokat abból az igazán kétségbeejtő részvétlenségből, mellyel úgy a gyűlésekkel, mint az irodalmi működéssel szemben viseltettek s mely mint átkos rákfene rágódott évek óta az önképzőkör életén, megdöbbentő biztossággal húzva azt a sír felé. Sajnos, csak ideig-óráig sikerült az érdeklődést csak részben is felkölteni egy-egy pályázat hirdetésével. Nem tudom e szomorú ténynek okát adni. Részben talán abban a nagy elfoglaltságban kereshetnők az okot, melyiyel az akadémián folytatott tanulmányok a tagokat megterhelik, különösen a II. és III. éveseket; az első éves hallgatók elfoglaltsága azonban legkisebb lévén, még ha tényleg ez is az ok, ez nem szolgálhat mentségükül. Tőlük vártam az önképzőkör felvirágoztatását, mint a kik még csak nem rég hagyták el a középiskola padjait, s kikben épen ezen oknál fogva még feltalálni véltem a munkakedvet, az érdeklődést az irodalmi önképzés iránt; de sajnosán kellett tapasztalnom, hogy reményem füstbe ment. Most pedig, midőn én magam csalódással teszem vissza tisztemet a közgyűlés kezébe, megköszönvén a bizalmat, mit belém helyezett; kívánom, hogy utódom, kit a közgyűlés helyembe fog állítani, nagyobb szerencsével és több eredménnyel
