Evangélikus kereskedelmi középiskola, Rozsnyó, 1939

töltötték be, jóllehet több lelkész kántorságon kezdte, amikor deáknak lenni megszűnt, és jobb állomása nem találkozott.

Az e korbeli tanítók névjegyzékét összeállítani még nem sikerült, ami — tekintve, hogy az alkalmazás rendszerint csak egy iskolai évre történt, és hogy a tanítók ennélfogva sűrűn váltották fel egymást, — egyhamar nem is sikerülhet. A már említetteken kívül ismeretes még Bohemus Fábián (1570.), Tybu- recius Miklós (1580.), Marthius Simon (1585.), Matern Péter (1610.) és Payer György (1614.); sőt állítólag Rozsnyón már 1525-ben protestáns tanoda (!) is létezett, ennek élén Philadelphias Antal állott.

II. (1620—1706.) A XVII. sz. folyamán a közoktatás terén már azzal a törekvéssel találkozunk, amely a tanítást állandó helyhez kötni és kiterjeszteni, a tanuló ifjúságot pedig csoportokra osztani és ehhez képest osztályozni akarta. Míg a XVI. században csupán egyes tanítóról lehetett szó, aki maga körül különböző nemű és korú tanulókat gyűjtött, addig a XVII. században már némi tanodái életet is találunk, a tanuló ifjúságot pedig egyes osztályokba csoportosítva. Ezt a változást a magyar és német nemzet közt támadt viszály kétségkívül igen elősegítette, mert magyar kántornak olyan egyént kerestek és alkalmaztak, aki a német mesterrel tudományos képzettség tekintetében megmérkőzhetett, és ez aztán szükségessé tette, hogy a versengő két mester működését két egymástól különböző osztályba sorolható tanulókhoz kössék: különben egyik a másiknak tanítványait elkapdosta volna.

A lelkész a főbíróval együtt e korszakban is lelkiismeretesen gondját viselte az iskolának, és mihelyt a tanítónál ügyetlenséget vagy hanyagságot észlelt, rögtön közbelépett; úgyszintén akkor is, ha az iskola tanulók nélkül szűkölködött, amit szintén a tanító hibájául róttak fel.

Az 1637. március 11-én megejtett egyházlátogatás alkalmával a város közönsége mind a tudós német mesternek, Lysonius Györgynek, mind a magyarnak, Hradsky Jánosnak, jó bizonyítványt adott; Lachanosarcos Mihály dobsinai lelkész alesperes és Pauli György veszverési lelkész, mint kiküldött biztosok, az iskolába mentek, és ott vizsgát tartván, meggyőződtek, hogy a tanítók a városi tanács és a lelkészek pártfogását és szeretetét kiérdemlik. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a reformáció után a németeknek is, a magyaroknak is külön-külön templomuk és papjuk volt Rozsnyón.)

Az 1642. február 20-án megtartott egyházlátogatás alkalmá17