Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1917
annak, hogy az emberi elme alkotni csak akkor képes, ha minden befolyástól menten szabadon szárnyalhat. Uj társadalmat szül a reformáció, mikor kiemeli az embert a „miilók egyért" gépezetéből, önálló egyeddé teszi, ki egyedül egyéni értékével van hivatva kijelölni a maga helyét s meghatározni viszonyát a közösséghez. Egyéniséget teremt, mit hiába keresünk az ó és középkorban, mit a reformáció hívott életre, minek szinte prototypusa egyrészt a megalkuvást semmi téren nem tűrő, felségesen férfias Luther, másrészt a polgári józanság s puritánság élő szobra : Kálvin * Rég letűnt nagy idők 1 Elcsendesült emberek ! Ma rólatok emlékezünk ! Az ősgermánok mythosa szerint az összes istenek alá- hanyatlanak egyszer a semmiségbe s a nagy világégésből egy uj világ támad, hol uj isten vezérlete melleit uj eszmék diadalmaskodnak. Úgy rémlik nekem, hogy e Götterdämmerung, ezen „istenek alkonya" napjait éljük, hisz újra recseg mindaz, mit az emberiség eddig alkotott, uj eszmék, uj istenek bontakoznak ki a távol ismeretlen ködéből, miket csak sejtünk. Elszorult szívvel, visszafojtott lélegzettel ösz- tönszerüleg érezzük, hogy újra egy hatalmas reformáció korát éljük. Az államok oszlopai, gerendái ismét recsegnek, mit szentnek tartottunk eddig, mind düledezik, mint Dágon szobra a frigyláda előtt. Mi lesz vajh ki tudná megmondani ? Csak egyet sejtek : hogy amint eddig győzedelmesen állta helyét a körülötte tülekedők csataorditásaiban is a krisztusi világnézet, — bár átláthatlan felhőket vont sokszor eléje az emberi gyengeség vagy rosszakarat, — éltető melegét lelkűnkből kiragadni nem volt képes, győzedelmeskedett mindig, — bizonyára győz e chaotikus napokban is ! Úgy legyen ! 6
