Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1912
sége előtt, az érdeklődésnek és támogatásnak oly nagy fokáról, ami lyenben versenyünket részesítették, álmodni is gyönyörű. Május 21-én tartott ülésén állapította meg a végrehajtóbizottság a verseny időrendi beosztását, valamint azon versenyszámokat, melyekre a gróf Andrássy Géza ur őnagyméltósága által vándordíjul felajánlott gyönyörei ezüstserleget, a kegyelmes ur intenciói szerint kitűzi. E versenyszámok lettek: 400 m. síkfutás, svédgerelyvetés intézetek közötti egyéni verseny, 4X100 méteres stafétafutás, sulydobás, magasugrás ötös és füleslabdajáték csapatversenyek. Jurkovich Emil tank kir. főigazgató ur által felajánlott tiszteletdijak egyikét, egy metszett üveg tintatartó és nyomó itatókészletet a szertornázás egyéni győztesének, másikát egy pénztárcát a 400 méteres síkfutásra tűzte ki. Egy áldozatkész sportbarát tiszteletdiját, nagy pénztárcát a svéd gerelyvetésre és végül báró Hámos Antal orsz. képviselő ur gyönyörű tiszteletdiját, egy ezüst cigaretta tárcát a magas ugrás egyéni versenyre tűzte ki a bizottság a képviselő ur Öméltósága óhajára. A versenytér elkészítésével — melyet a város tanácsa e célra átengedett — Miklóssy János bízatott meg. Meg kell emlékeznem e pontnál arról, hogy a tér karbahozásánál Komoróczy Miklós tornatanár kollegám fáradságot nem ismerve, a legnagyobb készséggel segédkezet nyújtott, csak igy tudtuk azt válvetett erővel, dacára az állandó esőzéseknek, a verseny napjára karba hozni. A versenyeket a végrehajtóbizottság megállagodása szerint május 23-án délután az I. osztály póznamászó versenyével kezdtük meg, utána a helybeli két intézet füleslabda mérkőzése volt. 24-én délelőtt megérkeztek kedves vendégeink és nemes ellenfeleink, a rimaszombatiak csapata Sz. Benedek Gyula tornatanár vezetése, Fábián Vilmos és Loisch Ödön tanárok kísérete mellett, fogadásukra a helybeli két intézet igazgatója s ifjúságának egy része tornatanáraik vezetése mellett jelent meg az állomáson s megjelent még városunk polgármestere, aki úgy az előkészítés, mint a végrehajtás alatt a legnagyobb lelkesedéssel viselte szivén versenyünk ügyét. Az állomásról szállására, intézetünkbe tért a vendégcsapat, de korántsem azért, hogy lepihenjen, mert alig pár perc múlva megélénkült udvarunk s játék közben tartották meg ismerkedési — hogy is fejezzem ki magam — bankettjüket. Még aznap délután volt a Il-ik osztály póznamászása, a magas ugrás csapatverseny és a füleslabda játékban 23 án vesztes intézet csapatának mérkőzése a rimaszombati csapattal. Május 25-én délelőtt
