Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1912
Rndrássy Dénes gróf. 1835-1913. A halálangyal szárnya lebben . . . Megindul a hir szomorú útjára csendesen, majd fokozott sebességgel, mind nagyobb hullámokban kelti fel a lelkek megindulását, a szivekben a fájó érzést. Az 1913-ik évnek február 26-ik napján remegő szívvel, elborult kedéllyel hallják és adják tovább az emberek a megdöbbentő hirt, amit a verőfényes Szicília kék ege alól, Palermóból hozott a mi bérces hazánkba az érzéketlen táviródrót: „Andrássy Dénes gróf ma hajnali négy órakor meghalt!“ A nagy ember halott! . . . Nem akarjuk elhinni. Oh mert nehéz elhinni azt, amitől remegve félt az ember! És mégis bekövetkezik. A lélek nagy, a lélek erős, de a test törékeny. Az Istentől kiszabott pályafutását megfutotta a derék, a nemes férfiú ; emberi hivatását betöltötte úgy, mint az Ur kijelölte számára: híven, becsületesen, sok-sok szeretettel, áldott jósággal embertársai iránt. És most magához szólította őt a Teremtő! Megkondulnak a harangok bánatosan zúgva, hirdetve a nagyvilágnak, hogy a legnemesebb szivü gróf, az igazi emberbarát nincs többé az élők sorában. Oda költözött, 5
