Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911
Évnyitó beszéd. Elmondta 1911 szeptember 5-én Adamis Gusztáv igazgató. Mélyen tisztelt közönség! Kedves ifjúság ! Az uj iskolai év küszöbén szeretettel üdvözlöm a főgimnázium iskolatanácsának itt meglelent tagjait, az érdeklődő szülőket és tanügybarátokat, főképen titeket, kedves ifjak, akik két havi pihenés után testben-lélekben megerősödve eljöttetek ide közénk. Üdvözlöm intézetünk régi tanítványait, kiknek ismerős arcát jól esik viszontlátnom; s keblemre ölelem az újakat, a kik — jól tudom — intézetünk falai között csakhamar otthonosan fogják érezni magukat s a régiekhez hasonlóan hű fiai lesznek uj nevelő anyjuknak. Ez az intézet, kedves ifjak, szeretettel fogad mindnyájatokat különbség nélkül. Ennek tudata hasson át titeket most, amikor még sajog szivetekben a szülői háztól való elválás fájdalma. Az elválás kétségkívül nehéz mindazoktól, akikhez minket a szeretet szálai fűznek, de legkivált akkor érezzük ennek fájdalmát, ha édes szüléinknek mondunk hosszabb időre búcsút. De ne féljetek, kedves ifjak, ne szomorkodjatok, szerető otthonra, jóságos szivekre találtok itt közöttünk és gondoljatok arra, hogy itt saját jövőtök, jövő boldogságtok alapját fogjátok megvetni. Ezért hoztak ide titeket édes szüléitek, jól tudva ^zt, hogy azt az ismeretet, azt a nevelést, melyet itt könnyű
