Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911

jelentés a reformált matematikai oktatásról.

Köznapi frázissá változott már annak az elvnek a folytonos hangoztatása, hogy a középiskolai oktatás egész mivoltában reformra szorul ; de mig a nyelvi- és hisztorikus szak anyagának reformálása még csak jámbor óhajok alakjában jelentkezik, addig az inkább gyakorlati ismereteket szolgáltató — reális — tárgyak tantervének szükséges és megengedett javítása a megvalósulás stádiumában van.

A középiskola általános műveltségadásra törekszik, a szivet és a lelket egyaránt kiművelni akarja s ezenkívül megkívánják tőle, hogy a létért folyó nehéz küzdelem megvívásához szükséges fegyverekkel is ellássa ifjúságát.

Ezen hármas cél szolgálatában állanak a tantárgyak s ezek között is legjobban tölthetné be ebbeli hivatását a mennyiségtan. A matematika az általános műveltség egyik oszlopa, helyesebben : a modern műveltség matematikai gondolkodás, bizonyos matematikai tárgyi körök ismerete nélkül el sem képzelhető. De vájjon lépést haladtunk-e a korra1 ? Vájjon a technika mai csodái legalább alapelveikben megismertethetők-e a matematikának ez ideig tárgyalt eszközeivel ?

A matematika műveli az észt s miképen utasításaink helyesen fejezik azt ki : „fogalmainak és jelöléseinek egyszerűsége, meghatározásainak szabatossága, tételeinek rendszeres láncolata, következtetéseinek áttekinthetősége, módszereinek általános jellege és igazságainak megdönthe:etlensége a logikai és szigorúan tudományos kutatás típusává avatják.“ De ez az észművelés nagyon formalisztikus, élettelen és szerteszéttagolt. Az úgynevezett tiszta matematikát tanítjuk, absztrakciókkal — és mindig deduktiv módon — visszük előre az ifjút a számok és törvényeik birodalmában. A matematika tanítását közelebb kell hozni a reális élethez. Már a tisztán deduktiv módszer is kifogásolható, mert bár a szám absztrakció, de mégis konkrétumoknak, a való világnak absztrakciója s igy a világ tárgyaival fenn kell

13