Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1909
fáradozott mint a rozsnyói egyház prezbiteriumának tagja, a rozsnyói kerületi árvaház felügyelőbizottságának tagja, a kerületi polgár; leányiskola iskolaszékének tagja a kerület részéről, a gömöri egyházmegye igazoló bizottságának elnöke és az egyházkerületi pénzügyi bizottság jegyzője. A társadalom terén is mély nyomokat hagyott hátra fáradhatatlan tevékenysége. A helybeli jótékony Nőegyletnek 1899-től haláláig jegyzője volt, az Iparos Ifjak Önképző Egyesületének több éven át, 1904-1907. elnöke s a Rozsnyói Társalgási Egyletnek választmányi tagja. Betegsége, mely sírba vitte, már régibb keletű volt; 1906-ban súlyos gyomorbajban szenvedett; 1907. tavaszán nagy fájdalom lepte meg lábában s el sem hagyta élete utolsó percéig. Másfél évig lábon hordta baját; 1909. januárius havában ágyba feküdt, de a kötelességteljesités kiirthatatlan vágya folytán délelőttönkint felkelt s nehány órát adott lakásán a tanulóknak. Februáriustól kezdve többé nem hagyta el ágyát halála napjáig. Ekkor tűnt ki leginkább lelkiereje és a család szeretete egyrészt abban a türelmes keresztényi megadásban, amellyel kimondhatatlan fajdalmait elviselte, másrészt abban az aggódásban, amelyet hozzátartozóinak jövője fele t töprengve többszörösen szóvá tett. Temetése november 29-én ment végbe impozáns módon a város értelmiségének és a vidék nagy részvételével. Megjelentek ekkor gömörpanyiti hívei is, akiket sokszor szeretettel emlegetett s akik maguk is elismerésük és szerető megemlékezésük jeléül küldöttségük által koszorút helyeztek el egyházuk nevében ravatalára. Holttestét az evang. templomban ravatalozták fel, ahol Smid István rozsnyói másodlelkész gyönyörű beszédben búcsúztatta a halottat és Terray Gyula főesperes mondott megható imát koporsója felett, amelyet azután megáldott. A hosszú gyászmenet élén a katholikus és evangélikus főgimnázium, az evang. polg. leányiskola és árvaház növendékei haladtak gyászzászlóikkal tanáraik vezetése mellett. A sirnál Pásztor Mihály főgimn. tanár búcsúztatta el szivre- ható beszéddel az elhunytat s utána Kuna Elemér VIII. oszt. tanuló mondott rövid magható búcsúszavakat. A tanári karnak táviratilag és írásban fejezték ki részvétüket a tiszakerület összes tanárkarai és a megye előkelőbbjei közül is sokan. Egyháza, iskolája, tanártársai, tanítványai és a társadalom széles rétegei által nagyrabecsült egyén szállott vele sírba. Nyugodjék békében! Dr. Hazslinszky Rezső, 6
