Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1909

Mik voltak e korán végétért pálya külső eseményei? Az obiigát életrajzi adatok alig érdekelnének bennünket, ha egy-egy kis epizódja — az ő érdekesen érzelmes hangján előadva, nem vetnének fényt, mélyen érző kedélyére. Érzelmes fiú volt, ami kedves „Kóri“ barátunk, titkolhatatlanul szomorú és lehangolt tudott lenni, ha pl. az iskolai év beálltával, ott kellett hagyni rajongásig szeretett Alsósajóját s benne egy kis házat szeretteivel. Ilyenkor úgy járt kelt fent Pesten, mint az automata, mig pajtásainak jó kedve, — a fiatal kedély egéről hamar eltűnnek a felhők — és a müvész- kedés láza újra belehozták a rendes kerékvágásba. De Alsó Sajót (ahol 1876. március 10-én született,) csak lelkesedéssel hallottam emlegetni tőle, a „loci natalis amor“ után Ítélve az ember bízvást, földi paradicsomnak képzelhette volna Schablik Károly leírása után Alsó Sajót De jutott ebből a rajongásig menő szeretetből Rozsnyónak is, ahol a gimnáziumot végezte és érettségit tett 1894-ben. Már mint diákok is, egymás mellé kerültünk rajztanárunk Löw Gyula keze alatt, másolván buzgón a szabadkézi rajzórákon, a színes tájképmintákat, lévén a dicsőség tetőpontja az olajfestékkel festés. Úgy kerül a Kelety Gusztáv vezetése alatt álló mintarajziskolába Balló Ede keze alá, ahol Kóri barátunk tehetsége gyors fejlődésnek indul. Figurális müvein Balló hatása félreismerhetetlen, a mesternek kedvelt tanít­ványa lesz, mint ahogy osztálya is annyira megkedveli a mestert, hogy mikor két évvel később rendszerváltozás áll be és Székely Bertalan keze alá kerülnének, a tüzes ifjak továbbra is Ballót kérték vezetőjükül Ebben az időben volt a legnagyobb a verseny, a két parallel iskola a Székely és a Balló iskolája között; tegyük hozzá, hogy az apró forradalmaktól eltekintve, soha versengés üdvösebbnek nem nyilvánult eredményében, mint ez. A talentumos fiuk egész serege közt látjuk Schablik Károlyt, mint felülmúlhatatlan tájkép­festőt, a köd, az őszi borongás ifjú mesterét. Tanárai úgy, mint társai elismeréssel adóznak virágba borult talentuma első, jelentős eredmé­nyeinek, ösztöndijjak, kitüntetések, elismerő oklevelek (egyet-kettőt őriz még az alsósajói kis ház) egymást érik. Háry Gyula az ünne­pelt első magyar aquarellista, barátságával tünteti ki; érdemes tudó­sunk Pasteiner Gyula, a kényes ízlésű műtörténész pedig kijelenti, hogy a legifjabb tájképíestő-generációnak, ő a legelőkelőbb képviselője. S eközben életveszély fenyegeti Fogfájással jön haza a szün­időre és hogy, hogy nem, mérges olajfestékkel dörzsölve fájó arc­csontját, súlyos vérmérgezést kap. Erős láz rohanja meg, napokig hever félig eszméletlenül élet-halál közt lebegve, de — hála kezelő 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom