Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907

dalmi szimbóluma. A midőn mint zászlóanya biztosítom aZ ifjúságot, hogy ilyen értelemben mindig támogatóra fog bennem találni, a zászlót ezennel átadom!

A felavatott zászlót Törköly János helyettes igazgattó a következő szavakkal vette át:

Méltóságos asszonyom! Hálás érzéssel veszem át ezt a felavatott zászlót intézetünk tulajdonába, mint a legszebb, legfenségesebb tanulói erények symbolumát, átveszem mint a katona azzal a becsületes szándékkal s ünnepélyes ígérettel, hogy az iskolafentartó testület és tanári kar minden időben minden lehetőt meg fog tenni arra nézve, hogy e zászló a szülői szív leféltékenyebben őrzött kincseit, a haza és egyház jövő reményeit nagy tettekre s ideális célok megvalósítására buzdítsa s ez által méltóvá tegye magát a müveit ifjúság azon áldozatra, melyet Méltóságos asszony püspöki férjével meghozott akkor, midőn körünkbe magas látogatásával megjelenve, a zászló-anyai tiszt elfogadásával megajándékozott. És most legyen szabad köszönetünket kifejezni azoknak a kedves koszorús leányoknak, kik Méltóságodat — mint intézetünk a mai naptól jövendő védnökét —• édes mosollyal állják körül.

Legyen szabad köszönetünket kifejezni a mi mélyen tisztelt kedves vendégeinknek és társintézetek képviselőinek s azoknak élén a kerületi és egyházmegyei elnökségnek, a rozsňyói ev. egyház elnökségének, kik itt megjelenve örömünkben szívesen osztoztak.

Legyen szabad hálás köszönetünket tolmácsolni a zászlót ünnepélyesen felavató ihletett szavú lelkész Főt. Terray Gyula főesperes urnák s aztán a rozsnyói ev. főgim. iskolafentartó testületének, iskola- tanácsának s annak élén Dr. Hajcsi Sándor felügyelő urnák, ki az ifjúság szép lelkesedését kezdettől fogva méltányolva vezető és irányitó, munkájával lehetségessé tette, hogy az ifjúságnak édes álma ma rózsás megvalósulást nyerjen; továbbá azoknak a hálás tanítványoknak és lelkes tanügybarátoknak, kik ünnepélyünkre nemcsak eljöttek vagy gondoltak, de ebből az alkalomból nagylelkű anyagi áldozatot is hoztak.

De nem szabad örömünnepünk keretéből annak a férfiúnak nevét sem kifelejtenünk, kinek a mi gondolatunk szerint közöttünk, velünk kellene örülni, nem szabad feledni nagyrabecsült beteg igazgatónknak Szántó Józsefnek nevét, valamint hogy nem szabad kifelejtenem annak a tanári karnak nevét sem, mely a tanuló ifjuság76