Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907
SCHEFFER GUSZTÁV 1822-1907. Közoktatásunknak egy közbecsülésben állott tipikus alakja tűnt el Scheffer Gusztávban, evang. főgimnáziumunk tanári karának nesztorában, Egyike ama — ma már ritkaságszámba menő — professzoroknak szállott vele sírba, a kik hivatásérzetből léptek erre a rögös pályára, a melyen sok vesződés, de annál több lelki öröm fakad a pedagógusnak. És Scheffer értett is a gyermeki szív húrjaiból dalt fakasztani, dalt, a mely fölvidit, nemesit, de egyúttal tanít is. Tudott leszállani a gyermek gondolkodási világába s annak mélyéből felhozni azt a kincset, a mely részletező, figyelmes magyarázatai folytán, mint a drágakő a csiszolás által, az őt megillető formát nyerte. Önmagával szemben szigorú kötelességérzetet tanúsított; holtáig tanult, mint a jó pap. Csak igy vált lehetségessé, hogy az akkori mostoha viszonyok folytán sokszor tantárgycserében részesülvén, minden rája bízott tudományágban derekasan megfelelt. Kötelességérzete mellett azonban a tanítványok irányában tanúsított szerető gyöngédsége is kitűnt. Hosszabb nevelős- ködése tanítási elvévé szilárdította azt a tapasztalatot, hogy valódi nevelés csak akkor érhető el, ha a gyermeki lélek ? L
