Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1905
14 rádiummá való alakulását hirdeti. Sikerült neki ugyanis kimutatnia, hogy az urániumnak is van emanációja, a mely a rádium emanációjával teljesen egyezik. Soddy szerint tulajdonképen az uránium egy része először rádiummá alakul s azután ez bocsátja ki az emanációt. A feltevés annál valószínűbb, mivel az összes ásványok, a melyekből eddig rádiumot előállítani sikerült, urániumot is tartalmaznak. Kísérletileg ez átalakulási processzus nem igazolható, mivel — mint a számítások mutatták — arra, hogy az uránium egy grammjának fele szinrádiummá alakuljon át, tízmillió év szükséges s mielőtt rádiummá átváltoznék, még egész sora a közbeeső átalakulási termékeknek százmazík. Mindezen kísérletek az atomátalakulás lehetősége mellett szólanak s igy a kémia nemsokára messzemenő átalakulásnak néz elébe. A radioaktivitás elmélete. Az atomelmélet — mely szerint a testek legkisebb részecskéi, melyek egy és ugyanazon elemben egyenlők, a testben rendkívül heves mozgást végeznek, mely mozgás a különböző halmazállapotú testekben különböző világos képet ád a természet jelenségeiről s összhangzásban marad az anyag és az energia megmaradásának elvével. Voltak azonban jelenségek, a minők az elektromosságnak szilárd, csepfolyós és gáznemü testekben való áramlása és ezzel kapcsolatban az anyagnak atomokra vagy atomcsoportokra való elektrolitikus felbontása és ezeknek a galván elem sarkain való kiválása, mely ezen elmélettel nem nyert kielégítő magyarázatot. Az elektromos vezetés ezen jelenségének leírásánál uj magyarázatra szorultak, a mi az ionelmélettel meg is történt volna. Ez elmélet szépen megmagyarázza az elektrolitikus disszociációt és tapasztalati igazolásra talál a fizika és a kémia egyéb részeiben is, de nem magyarázza meg az elektromosságnak szilárd testekben (fémekben) és gázakban való áramlását.
