Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1901

10

melyek mai társadalmunkat mozgatják, a midőn elvégezve a világ- történetet a IV., V. és VI. osztályban áttekinthet a történelem tág mezején és a tanár segítségével leszűrheti az elvégzett tananyag tanulságait. Megtartása mellett még egy szempontot akarok felhozni. Tapasztalatból tudjuk, hogy a VI. osztály roppant anyagát csak nagynehezen végezhetjük el. Szerencsés az a tanár, a ki 1848-ig haladhat. Az újabb események tárgyalására csakis a VII. osztály politikai földrajza keretében szakíthatunk időt.*

Megkísérlem pár szavakkal kifejteni ama nézetemet, mikép lehetne a korszellem kívánságának eleget tenni. A szocziális képzést nem az által vélem elérhetőnek, hogy bizonyos szoczialisztikus doktrínák szolgálatába szegődtetjiik tanítványaink gondolatkörét. Az ilyesmi teljesen czéltévesztett volna, sőt veszedelmes. Eltekintve attól, hogy sok ifjú éretlen még ezek kellő értékelésére, főleg annak meggondolása érdemel figyelmet, hogy mily nehéz problémát állít a tanár elé a különféle vérmérséklet és politikai meggyőződés mellett a vele való megküzdés. Lealacsonyodnék velők a történet- tanítás, mint azok propagálója, eszköze, rászoktatnák az ifjút ítéletekre, holott ezeket önmagának kellene alkotnia a tanúltak felett való gondolkodás alapján. Sokban a ráoktroyált ítélet eleve bizalmatlanságot szülne a hallottak iránt, sőt nem lehetetlen oly agy, mely a perverzitásra hajlik és a sok bűnt is feltáró szoczializmusz az eddig tudatlant rossz útra tereli. Mert be kell ismernünk, hogy a nemzetközi szoczializmusz eszméi, a mint azok doktrínáikban le vannak fektetve, kozmopolitizmuszukkal okvetetlenül bomlasztó- lag hatnak egy nemzeti alapokon szervezkedő államra és így ép homlokegyenest ellenkeznek avval a törekvésünkkel, hogy közoktatásunkat az ismeretek mélyítése és terjesztése mellett a magyar nemzeti állam kiépítésének, az egységes magyar társadalom kiala- kúlásának egyik leghathatósabb eszközévé tegyük. Nekünk, magyaroknak, azt kell keresnünk és az iskolában gyümölcsözővé tennünk, a mi egyesít, a mi összeforraszt, nem pedig azt, a mi elválaszt, a mi elkülönít.

Tehát, ismétlem, nem szoczialisztikus doktrínák kellenek nekünk ! De igenis az iskolának, mint demokratikus intézménynek, a mely hivatásánál fogva is kötelezve van arra, hogy a demokra- cziában rejlő kiegyenlítő erőket, a humanizmuszt, az altruizmuszt

* Most veszem a napilapokból azt a hírt, hogy az utasítások el nem készülvén a politikai földrajz az 1902/03. tanévben is a VII. osztály tananyagát képezi.