Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1898

4

íme, kedves ifjak, elérkezett egyike ama pillanatoknak, a midőn a szív verése mintegy megakad és az embernek az isteni Gondviselésbe vetett hite megrendülni készül.

Hát mit vétett ez a sok szenvedéssel és még több szeretettel megszentelt nő, a kiben királyi férjének és hálás nemzetének minden gyöngédsége közös érzés gyanánt összeforrott, — és mivel érdemelte meg szerető hitvese és országainak minden népe ezt a csapást? — mivel mi magyarok, akik valóban elmondhatjuk a latin költővel :

Multis illa flebilis, nulli flebilior. . . . Hogy mi volt ő nekünk, ezt a gyász mélysége csak sejteti velünk; történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott ól és mint bizonyosság ól az a tudat, hogy ez a jóságos asszony őrködött a nehéz órákban Magyar- ország sorsa fölött, hogy az ő szivéből fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, a melyek most elöntenek fényükkel és melegükkel.

1837. decz. 24-ikén a müncheni királyi palota halványkékszínű bölcsőjében első mosolyra nyílott eg}' édes gyermekszáj, egy ábrándosszemű gyermekfej, méltó Murilló ecsetjére. Erzsébet herczegnő volt, Miksa bajor herczeg második leánya, akit a gondviselés nékünk szánt viszonzásul szent Erzsébetért, akit egykoron a magyar föld adott N émetországnak.